KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oculus

Varga Zoltán

Oculus – amerikai, 2013. Rendezte: Mike Flanagan. Írta: Mike Flanagan, Jeff Howard. Kép: Michael Fimognari. Zene: the Newton Brothers. Szereplők: Karen Gillan (Kaylie), Brenton Thwaites (Tim), Katee Sackhoff (Marie), Rory Cochrane (Alan). Gyártó: Relativity Media / Intrepid Pictures. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 103p

 

A tükör mindig is megkülönböztetett figyelemben részesült a fantasztikumban, kivált a horrorfilmek használják előszeretettel; leginkább mint egy másik dimenzióra nyíló kapu, szellemeket s démonokat megmutató felület kapott szerepet, nem is beszélve a tükrökben villanásnyi időre feltűnő fantomok okozta sokkhatásról (a Dead of Night brit klasszikusától kezdve). Most elérkezett a műfaj történetében az a pillanat, amikor maga a tükör avanzsál főrémmé: nem a szörnyvilág tartozéka immár, hanem a legfőbb ártó lény, ami (aki?) évszázadok óta romlást s pusztulást hoz birtokosaira, őrületbe kergetve őket, hagymázas víziókkal bizonytalanítva el valóság és képzelgés határvonalait.

A nagymúltú motívum újszerű használata tehát ígéretes, a kiváló James Wan-horrorok (Insidious, Démonok között) nyomdokain haladó Oculus azonban felemás módon felel meg várakozásainknak. Előnyt élveznek az elkoptatott klisék: a kelleténél jóval többször tűnnek föl világító szemű, semmiből előbukkanó kísértetfigurák, a tükör pedig a cselekmény előrehaladtával mintha háttérbe szorulna. Ugyancsak ront az összképen a filmet eluraló cikázás a múlt és a jelen idősíkja között, amit a valóság és a hallucinációk összemosódása tetéz; ezek ugyan eredményeznek emlékezetes momentumokat – az almába harapás jelenete nehezen lesz feledhető –, a szorongáskeltő misztikum helyett inkább a nézői zavart fokozzák. Addig azonban, amíg nagyon éles az ellentét a tükör rejtélyét felfedni igyekvő és traumatikus gyerekkorukat értelmezni próbáló testvérpár tagjai között a magyarázat mibenlétéről, a sejtetésre és kétértelműségekre alapozott feszültségépítés is működik. A főrém mellett elsősorban ettől érdekes az Oculus: a megfigyelés kényszere, a nézés aktusa, a látvány értelmezése és az elkeseredett magyarázatkeresés a műfaj alapelemeire is nyomatékosan és ügyesen reflektálnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11764