KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült szerelem

Kolozsi László

Amour fou – osztrák, 2014. Rendezte és írta: Jessica Hausner. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Christian Friedel (Heinrich), Birte Schnoeink (Henriette), Stephan Grossman (Vogel), Katharina Schüttler (Sophie). Gyártó: Coop 99. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

Különös és csodálatos kincse a német irodalomnak Heinrich Kleist levelezése. Kleist világfájdalma az 1811-es esztendőben ér csúcsára. Magát elveszett, gyötrődő embernek írja le, az életet teljesen értelmetlennek. Ez a végsőkig fokozódó depresszió önpusztításra indítja. A halálhoz társat keres, és Henriette Vogel, az érzékeny, nem túl okos asszonyka, ideális társnak mutatkozik. Kleist persze a szerelem tökélyre fejlesztését is látni szeretné a kettős halálban, ám Henriette motivációja elsősorban a betegsége: tumort mutatnak ki nála az orvosok.

Félő volt, hogy Kleisthez méltatlan film születik e rendkívüli irodalmi kincsből. Ám Jessica Hausner munkája legalább olyan hatásos és nyomasztó, mint maguk a levelek. Lélektani horrorja merev állóképekből áll össze: a féltucatnyi, ritmikusan ismétlődő helyszíneken (folyópart, budoár, háló, fogadószoba klavírral) az érzelmeiket rejtő, visszafojtó szereplők mereven állnak. A kamera legfeljebb svenkel, a merev jeleneteket vágás is alig zavarja meg. Mintha egy 1915-ös némafilmet látnánk. Ez az igazi és vad és német romantika, ennek a drámának minden szereplője küzd érzelmeivel, vívódik, ugyanakkor semmit sem mutat belőlük. Ennek köszönhetően úgy érezzük, minden szereplő fortyog, és szinte várjuk, hogy legalább egy ordítással, egy szemrehányással, kiengedje a gőzt. De egyik sem teszi. Christian Friedel és a Henriettét adó Birte Schnoeink, éppen ettől a visszafojtott erőtől, a kirobbanás elodázásától lesznek annyira szuggesztívek. A kettős gyilkosság hátborzongató, fájdalmas, téli jeleneténél, a történet megdöbbentő záróakkordjánál (melynek, sajnos van valóságalapja), csak a kislány, Henriette kislányának jelenléte dermesztőbb. Az, ahogy ő is megtanulja egy Mozart dalt játszva az elfojtást. Ahogy megtanulja elnyomni magában az előtörni készülő állati üvöltést. Kevés hidegebb film készült, mint ez az Őrült szerelem. Szerelmesfilm: könnyek és csókok nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12116