KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ahol a szivárvány véget ér

Kovács Kata

Love, Rosie – angol-amerikai, 2014. Rendezte: Christian Ditter. Írta: Cecelia Ahern regényéből Juliette Towhidi. Kép: Christian Rein. Zene: Ralf Wengenmayr. Szereplők: Lily Collins (Rosie), Sam Claflin (Alex), Art Parkinson (Gary), Christian Cooke (Greg). Gyártó: Canyon Creek Films / Octagon Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 102 perc.

Az írás motívuma áll Cecelia Ahern (P.S. I Love You) Ahol a szivárvány véget ér című young adult regényének Rosie és Alex gyerekkorban kezdődő, e-mail-, chat- és sms-váltásokban elbeszélt románcának középpontjában. A viktoriánus lányregénybe illő, önsorsrontó pár melodrámai szálakkal szőtt története nem annyira a romantikus félreértések sorozatának, mint inkább a túlzott ifjonti büszkeség megnyilvánulásainak eredménye. A két legjobb barát maga előtt is titkolja valódi érzelmeit, mígnem egy hirtelen, fájdalmas utazás szakítja el őket egymástól (Alex Amerikába költözik), innentől pedig főként a szerencsétlen időzítéseken múlik, hogy szerelmük folyton meghiúsul. A regény moziadaptációjának csupán járulékos eleme, és nem formanyelvi vezérmotívuma a levélírás, középpontjában – ahogyan az angol címváltás: Love, Rosie is jelzi – pedig az érzelmes és öntudatos nőalak (Lily Collins) áll. Az azonban, hogy Rosie szobalányból szállodatulajdonossá avanzsál a filmben, ugyanolyan váratlan fordulat, mint ahogy magyarázat nélkül marad a tény is, hogy a – mindenféle karakterfejlődést nélkülöző – főhősök miért töltik fiatalkorukat attól frusztráltan, hogy nem képesek bevallani érzelmeiket. A nyitóképen Rosie, mint esküvői tanú ugyanolyan bánatos arccal ül egy menyegzői asztalnál, mint majd húsz évvel korábban sorstársa, Julia Roberts az Álljon meg a nászmenetben. Míg ez utóbbi a hoppon maradt barátnő jelenére koncentrált, vagyis a film középpontjában a legjobb barát esküvője állt, addig a mostani film egy masszív flashbackbe sűríti huszonöt év történetét – egyszóval sokat markol, de keveset fog. Mint ahogy arra sem keresi a választ, amire a közelmúltbeli zsánerrokonai (Egy nap, Időről időre, Az időutazó felsége): hogy valójában mi van ott, ahol a szivárvány véget ér, vagyis mi történik a nagy egymásra találás után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12117