KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tizedes meg a többiek

Lakatos Gabriella

Magyar, 1965. Rendezte: Keleti Márton. Szereplők: Sinkovits Imre, Major Tamás, Darvas Iván, Pálos György, Márkus László. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 101 perc.

Ha fel akarjuk idézni azon rendezőket, akik karrierjüket 1945 előtt kezdték, de a háború után is a filmgyártás aktív résztvevői maradtak, olyan neveket sorolhatunk fel, mint Gertler Viktor, Bán Frigyes, Kalmár László vagy Keleti Márton. Utóbbi 1945 előtt olyan filmeket forgatott, mint A torockói menyasszony, a Viki, a Borcsa Amerikában vagy A harapós férj. 1965-ös filmje, A tizedes meg a többiek nagy sikerének egyik oka, hogy Keleti az 1945 előtti vígjátékhagyományból merített ihletet hozzá.

Az alkotók tervei – illetve Dobozy Imre forgatókönyve – szerint eredetileg drámai és komolykodó partizánfilmnek induló, de végül Szász Imre átdogozott szkriptje alapján elkészült Tizedes a szerelmi szál teljes mellőzésével, valamint a háborús tematika vígjátéki bemutatásával ugyan markánsan eltér az 1945 előtti korszak vígjátékaitól (a Horthy-korszakban a háborús tematika kizárólag melodrámai hangszereléssel volt bemutatható), más elemeiben viszont erősen kapcsolódik ahhoz. Az 1945 előtti vígjátékok örököse, nemcsak azok klasszikus típusainak megidézése miatt (a lakájtól kezdve a viharos események közepébe helyezett, de nagy ellenállóképességű kisember figuráján keresztül a másik oldalon álló, gőgös, pökhendi, ezért bűnhődésre ítélt felettesekig), hanem a dramaturgiája miatt is, lásd a véletlenek fontosságát vagy a szerepcsere-motívum kiaknázását.

Utóbbival van összefüggésben a talán legfontosabb elem. Keleti párhuzamos sorsok egész hadosztályát felvonultató partizánkomédiáját az identitáscserét markánsan tematizáló álcamotívum jellemzi, mely az 1945 előtti vígjátékokban ugyancsak meghatározó volt (Meseautó; Barátságos arcot kérek; A címzett ismeretlen; Segítség, örököltem; A hölgy egy kissé bogaras). A tizedes meg a többiek hősei a széljárásnak megfelelően változtatják identitásukat a túlélés érdekében, legyen szó Molnár Ferenc tizedesről (Sinkovits Imre), a katonaszökevény Gálffy Eduárdról (Darvas Iván), Szíjjártó István szökött kommunista munkaszolgálatosról (Pálos György), Grísáról, a sebesült orosz bakáról (Cs. Németh Lajos) vagy Jóskáról, a fiatal autószerelő segédről (Iglódi István). A felöltött gúnyák és a felvett pózok aszerint cserélődnek, hogy viselőik éppen németek vagy oroszok, katonák vagy civilek, vezetők vagy beosztottak, szolgák vagy arisztokraták szerepébe kénytelenek bújni. Az álcamotívum nem csak az 1945 előtti és utáni korszak közti tematikus folytonosságot jelzi, emellett igen pontos képet ad a Horthy-korszak Magyarországáról is, ahol nem csupán az érvényesülés, de akár a túlélés záloga is az identitással történő ügyeskedés volt, békében és háborúban egyaránt. Sokatmondó Gálffy Eduárdnak, az 1945 előtti öngyilkos hajlamú melodrámai hősöket idéző figurának az elkeseredett felkiáltása, mellyel a sokadik átöltözést kommentálja: „Ez Magyarország!… átöltözünk… mindig csak átöltözünk!”

Extrák: Sinkovits Imre A tizedes meg a többiekről beszél egy 1983-as interjúrészletben, valamint híradó tudósítás az 1965-ös Játékfilmszemléről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12274