KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pityergő teve története

Kolozsi László

 

A Pityergő teve történetének, pontosabban meséjének főhőse: Botok, a kis teve. Botok egy nyári délutánon születik, Belső-Mongóliában; és a film statisztáit, vagyis az Ikhbayar családot gazdagítja. Az Elvis-mozgású kis Botokot, hiába néz meghatóan ártatlan, kedves szemekkel a kietlen Góbi fennsíkra, az anyja – talán, mert kegyetlenül megszenvedte Botok születését – nem hajlandó megszoptatni. Elrúgja magától a kis tevét; hiába szép szó, fenyegetés, majd kikötözés: gazdái nem bírják rávenni arra, hogy a kicsinyét a hátsó lábai közelébe engedje. Valószínűleg kevés európai nézőnek jut eszébe a megoldás (hogy mit kell tenni, akkor, ha a teve nem tud szopni), pedig Mongóliában mindenki tudja, mi ilyenkor a teendő: zenészt kell hívni. Mert a daloktól megenyhülhet a legkeményebb teveanya szíve is. Tulajdonképpen teljesen érhető és elfogadható módszer: be is válik. Az anyateve szíve a dalba majd beleszakad, szinte hallani a sóhaját. Egészen szívszorító jelenet. És nem csak azért, mert végig szurkolni lehet az esetlen kis Botokért, aki még cumizni sem tud rendesen (folyik le a pofáján a tej), hanem azért is, mert ez a dal már értünk is szól: és nem csak az anyatevét teszi jobbá. Történhetne másképpen is, hiszen dokumentum-filmről van szó, az anyateve el is lökhetné a kicsit, és akkor egészen másfelé menne el a tevék története, egészen más hangulatú film lenne a Pityergő teve, de valahogy mindvégig tudható, hogy Botok sorsa jóra fordul. Hogy csoda történik. Amikor Botok bekapja az anyja tőgyét, mintha nem csak a tevék közti kapcsolat állna helyre, hanem – igen, komolyan mondom – a régóta tönkrement harmónia is ég és föld között. És nem tudom vajon valóban hepiend-e, hogy a film végén a gyerekek megkapják a hőn áhított tévét (igen tévét, nem tevét): nem szomorú-e inkább ez a befejezés. A Pityergő teve nem olyasfajta fikciós mű, mint a fiatal, cseh Petra Húlova könyve a mongolokról: szinte érződik a gerek (jurták), és az állatok szaga: készítőinek több köze van a kulturális antropológiához, mint a filmkészítéshez. (A pityergő teve távoli hozzátartozója Nanook, az eszkimó kutyája.)

Annak ellenére, hogy a cím – A pityergő teve története – (ráadásul német-mongol filmről van szó) nem túl biztató, nem ígér sokat, bizton állíthatom, hogy Botok története jóval izgalmasabb (és fontosabb), mint – mondjuk – a taxist foglyul ejtő bérgyilkos sztorija.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2407