KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Bán Róbert (1925–2003)
FILMSZEMLE
• Hirsch Tibor: Kísértet-história Kelj fel, komám, ne aludjál!
• Forgách András: A trilógia ötödik darabja Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Horeczky Krisztina: Szép kilátások Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Elveszve a sűrűben Beszélgetés Fliegauf Benedekkel

• Takács Ferenc: Nábobok, páriák, Rádzs Rejtelmes India
• Jakab Kriszta: Istenek mozija Bollywood
• Jakab Kriszta: A mozi Indiában
• Pápai Zsolt: Világverők Lagaan
HORROR
• Kovács Marcell: Szörnyek keringői Drakula és Frankenstein
• Ardai Zoltán: Remekbe vágva A texasi láncfűrészes gyilkosságok
• Varró Attila: Vérfrissítés 28 nappal később
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Dél, dél-kelet Thesszaloniki
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Új idők új puskája Film- és médiafogalmak kisszótára
TELEVÍZÓ
• Trosin Alekszandr: A 6-os számú nyomógomb Televíziós zavarok
KRITIKA
• Báron György: Emberi hang Szerelemtől sújtva
• Bori Erzsébet: Akar-e ön orosz prostituált lenni? A szerencse lányai
• Vaskó Péter: Újra szól a karikás Sobri
• Pápai Zsolt: A hakni zsenije Szent Iván napja
• Ágfalvi Attila: Tehén, elefánt, axolotl 2 perces mozi
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Gyűrűk Ura: A két torony
• Hungler Tímea: Bazi nagy görög lagzi
• Vaskó Péter: Úttorlaszok
• Elek Kálmán: Kapj el, ha tudsz
• Varró Attila: Mostohám a zsánerem
• Nedbál Miklós: A gödör
• Somogyi Marcell: Novocain
• Vajda Judit: Fullasztó ölelés
• Baross Gábor: Rocky és Bakacsin

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jefferson Párizsban

Schubert Gusztáv

Jefferson Párizsban. Van-e honunkban, kinek szívét e cím meg ne dobogtatná? Legalább annyira, mint mondjuk a Petőfi Mezőberényben. Aligha, saját Pantheonunk nagyjainak életét sem ismerjük, az a fajta filmsztároknak kijáró heves érdeklődés pedig, amely az amerikaiak nem csekély részét arra készteti, hogy életében legalább egyszer elzarándokoljon a Fehér Házba, a Lincoln Memorialhoz, mérföldes sort kivárva felliftezzen a Washington-obeliszk süvegébe, mifelénk végképp ismeretlen. Ha mégis volna bennünk hajlandóság egy hajdanvolt amerikai elnök hálószobájába beleskelni, elveszettnek fogjuk magunkat érezni eme legendás biográfia második fejezetében. A filmben bőséggel sorjáznak ugyan utalások Jefferson elő- és utóéletére, de az elejtett félszavakból az amerikai történelemben járatlan néző ugyan össze nem rakja, hogy mi volna itt a dráma. Pedig érdekes sors, izgalmas karakter sejlik elő a történetből. Jeffersonban együtt él a vidéki remete és a világtörténelmet formáló politikus (ő szerkeszti meg a modem demokrácia alapszövegét, a Függetlenségi Nyilatkozatot, 1784-89 balsejtelmű éveiben párizsi nagykövet, 1801-1809 között az Egyesült Államok elnöke), a lelkesült demokrata és a rabszolgatartó, aki virginiai földbirtokosként százötven feketének parancsol, igaz, meglehetős szelíden és jóakarattal. És végezetül ott a szellem embere, akinek pedáns életét látszatra teljesen kitölti a polihisztor szenvedély (amatőr természetbúvár, paleontológus, építész, filológus, könyvgyűjtő), hogy aztán egy óvatlan pillanatban elragadja a test ördöge. Ez utóbbi egyébként rendre megtörténik az Ivory-hősökkel. Párizsba, Indiába, Firenzébe menni ezekben a filmekben nem ártatlan turistapasszió, hanem boldog kárhozat, szabadulás az erkölcsi drillből. Jeffersont, az emelkedett szellemű államférfit szép lassan a maga képére formálja a rokokó erotika és a közelgő forradalom hőhullámaitól lázas Versailles léha apokalipszise, egy romantikus angol lady-vel keveredik veszedelmes viszonyba. A hősszerelmes szerep a rizsporos nagyvilági szépség oldalán mégsem illik igazán a tagbaszakadt telepes származékra, a kudarc réme elől otthonosabb kalandba menekül, kislányának néger pesztonkáját csábítja el. A bő gyermekáldással járó, de ügyesen leplezett kapcsolat titka csak Jefferson elnöksége alatt pattan majd ki, országra szóló botrányt okozva. Ivory hosszadalmas filmjébe e drámai végkifejlet már nem fért bele, igaz a Fej és a Szív vitáját pasztelles könnyedséggel elbeszélő Szoba kilátással és a Howard’s End ismerete nélkül Jefferson párizsi tragikomédiája sem lesz túlontúl világos. Gondolom a Jefferson Monticelloban és a Jefferson Washingtonban majd mindent megmagyaráz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=324