Mozi

A hűséges

Alföldi Nóra

Le fidèle – francia-belga, 2017. Rendezte: Michaël R. Roskam. Írta: Thomas Bidegain és Noé Debré. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: Raf Keunen. Szereplők: Matthias Schoenaerts (Gigi), Adèle Exarchopoulos (Bibi), Eric De Staercke (Freddy), Jean-Benoît Ugeux (Serge), Nabil Missoumi (Younes). Gyártó: Savage Film / Stone Angels. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 130 perc.

Michaël R. Roskam legújabb filmje tulajdonképpen mindent tartalmaz, amit egy izgi mozitól elvár az ember: van benne szexi szerelmespár, csók és könny, akciók, száguldások, menő autók. Ha valamiért, hát ezekért igazán jár neki a dicsőség, manapság nagyvásznon ritkán láthatók ezek a látványosságok ilyen mennyiségben és viszonylag ízlésesen halmozva. A film főhőse két jobb sorsra érdemes szerelmes – Gigi a gazdag, sármos bankrabló és Bibi, az autóversenyző a felső tízezerből. Szenvedélyes kapcsolatukat először Gigi bűnöző életvitelével kapcsolatos titkolózásai, majd az „utolsó nagy buli” utáni kötelező lebukás és annak következményei teszik próbára, minek következtében, lassan minden tönkremegy és elrohad körülöttük, kudarcaik felemésztik őket is. Roskam mindezt két külön fejezetben bontja ki – a boldogság periódusa és maga az izgalmas heist a férfi szemszögéből bomlik ki, míg a Bibinek szánt második rész a film felétől szenvedéssel és borongós tónusokkal teli.

Ha a történet alapján esetleg 80-as évek szaftosan melodramatikus akciófilmjei jutnának valaki eszébe, nem téved nagyot, Roskam bevallottan megszállott Michael Mann-rajongó. Úgy tetszik megpróbálta kedvenc rendezője fordulatait a belga táj barnálló szürkeségébe és az európaibb konvenciók felé tolni: nem annyira az akciók vagy a kiélezett összecsapások precíz kidolgozására koncentrál, sokkal inkább az emberi kapcsolatok és lelkek megroppanását vizslatja. Nagy kockázatot vállal ezzel, igen rizikós dolog egy filmet ilyen bátran elfelezni és az izgalmas bűnügyi sztorit frusztráló és könnyfakasztó melodrámába fordítani. A figurák azonban szerencsére szerethetők és képesek a kínlódásaik közepette is szimpátiát kiváltani a nézőből, a rendező mindkét fronton pazarul épít feszültséget, a film látványvilága is kidolgozott. Érthető viszont mű körüli esetleges fanyalgás, nem mindenki vevő erre a két összeboronált műfajra, sem a hirtelen hangulatváltozásokra.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 60-60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13603

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -