KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A felejtés bére

Pápai Zsolt

Philip K. Dicket, a posztmodern sci-fi-irodalom zsenijét egész életében foglalkoztatta az a kérdés, hogy miként lehetséges letéríteni a történelmet haladási irányáról, azaz realizálható-e a jelenben az emberiség múlt- és jövőbeli sorsának felülírása. Dick efféle – elsősorban ontológiai irányultságú – kérdések iránti vonzalma újabban egyre gyakrabban találkozik Hollywoodnak a világ elveszejtésére szövetkezett erők, illetve az azokat pacifikáló hősfigurák iránti érdeklődésével, nem véletlen hát, hogy az immáron több mint húsz éve halott, és életében példátlanul sikertelen író mostanában az Álomgyár egyik kurrens szerzője, akinek műveit elsővonalbeli rendezők kísérlik meg adaptálni.

Legutóbb Spielberg csupaszította le egyszerű thrillerré Dick egyik rétegzettebb írását (Különvélemény), most John Woo próbálkozik hasonlóval. A felejtés bérének története több korábbi Dick-adaptációra is emlékeztet, Az emlékmást idézi a protagonista memóriájának törlésével beizzó alapkonfliktus, a Különvéleményt pedig az előre elrendeltetett jövő újraépítésének problematikája. Michael Jennings komputerzsenit multik szerződtetik szupertitkos munkákra, melyek elvégzése után törlik emlékeit, hogy ne adhassa ki a cégtitkokat. Soha nem is vizsgálódik az egyes feladatokhoz kötődő emlékei után, azonban amikor élete egyik zsíros megbízatást követően különös tényekkel szembesül, nekilát a rendelkezésre álló kevéske mozaikból rekonstruálni múltját, és e művelet közben a világ létét veszélyeztető szörnyű konspirációra bukkan.

A felejtés bérének alkotói csupán egy izgalmas és fordulatos történetet kívántak elmondani, így a filmnek nem sok köze van Dickhez, ahogy a rendező, John Woo korábbi munkáihoz sem: a direktor igyekezett minimumra szorítani a nevével összenőtt műfaj, a heroic bloodshed leleményeinek alkalmazását: néhány mexikói felállás, egy-két apró trükk az amúgy konvencionálisra hangszerelt akciójelenetek közben, ez bizony nem sok. Woo – aki mellesleg producerként is jegyzi a filmet – belátta, hogy az általa feltalált műfajnak befellegzett, és beállt a tisztes hollywoodi iparosok közé. Kérdés, hogy jól döntött-e, még akkor is, ha közöttük nincs nála kiválóbb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1846