KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Maurice Pialat halálára (1925-2003)
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Durva élet – kegyetlen színház Szenvedéstörténetek
• Bakács Tibor Settenkedő: Félrehagyott gyerekek Szép napok

• Szilágyi Ákos: Halálpanoptikum Szokurov, a nekrorealista
• Trosin Alekszandr: A kaukázusi fogoly Ifj. Szergej Bodrov
• Bikácsy Gergely: A köd másik oldalán Amnézia a moziban
• Hungler Tímea: Vírus az emlékezetben Cyber-memória
• N. N.: Cyber emlékezet
• Varró Attila: Kaidan a vásznon Japán kísértetfilmek
• Nevelős Zoltán: Vérfrissítés A kör
• Karátson Gábor: Mosolygó lány hun-lelke a sötétben Kínai kísértethistória
• N. N.: Pu Szung-ling adaptációk
• Schubert Gusztáv: Szellem a fürdőházban Chihiro
• Beregi Tamás: Be vagy a két toronyba zárva… Gyűrűk Ura 2: A Két Torony
• Ardai Zoltán: A király részideje Tolkien és Hollywood
• Zachar Balázs: Filmszínház – függöny nélkül Beszélgetés a pesti mozikról
• Zachar Balázs: Odeon-Lloyd
• Dániel Ferenc: Mozi minden mennyiségben A Regétől a Diadalig
KRITIKA
• Muhi Klára: Aszfaltpréri Rinaldó
• Korcsog Balázs: Titanisz az égben Solaris
DVD
• Pápai Zsolt: A kép csele A láthatatlan ember
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Dina vagyok
• Takács Ferenc: Szövevény
• Köves Gábor: Himalája – Az élet sója
• Jakab Kriszta: Miranda
• Hungler Tímea: Charlotte Gray
• Csillag Márton: Én, a kém
• Mátyás Péter: A muskétás

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A spanyol film a Franco-rendszerben

Törvények a tehetség ellen

N. N.

 

A tömegtájékoztatási eszközök és a műalkotások tartalmi és formai ellenőrzésére a Franco-rendszer idején a következő rendelkezéseket hozták:

rendelet a fölforgató és erkölcstelen anyagok elkobzásáról (1936. december);

a filmcenzúra főbizottságának létrehozása (1937. november);

sajtótörvény (1938. április);

miniszteri rendelet a filmforgatókönyvek cenzúrázásáról (1939. július)

a sajtócenzúra normáinak enyhítését tartalmazó miniszteri rendelet (1946. március);

a filmcenzúra normái (1963. február)

sajtó- és nyomdatörvény (1966. március);

a büntető törvénykönyv 165/b cikkelyének módosítása (1967. április);

 a hivatali titokról szóló törvény (1968. április);

a filmcenzúra új normái (1975. február).

A francóista felkelők uralma alá került területeken már 1937-ben megkezdődött a cenzúrabizottságok megalakítása. A győzelem után, 1939-től kezdve a francóista cenzúra egész Spanyolországra kiterjedt. A belügyminisztérium már 1938 novemberében létrehozta a filmcenzúra-bizottságot és a filmcenzúra főbizottságát. A filmcenzúra-bizottság vezetője a propagandaszolgálat filmosztályának vezetője, tagjai pedig a nemzetvédelmi minisztérium, a nemzetnevelési (oktatásügyi) minisztérium, az egyházi hatóságok és a propagandafőnökség javaslatára kijelölt személyek. A főbizottság afféle fellebbviteli hatóság, amely elsősorban a filmcenzúra-bizottság döntései ellen benyújtott panaszokkal foglalkozik. Összetétele ugyanolyan, mint a bizottságé, ám a két testület tagjainak neve államtitok.

A működési elvek és az alkalmazott módszerek a Franco-rendszer csaknem negyven éve alatt a lényeget tekintve változatlanok voltak. A különböző nevű és fokú cenzori testületekben sohasem kapott helyet a hivatásos filmesek vagy a szerzők egyetlen képviselője sem.

Az 1963-ban módosított filmcenzúra-rendelet értelmében tilos

– az öngyilkosság és az eutanázia helyeslése,

– a bosszú és a párbaj helyeslése,

– a válásnak, mint a házasságtörés intézményének, a tiltott szexuális kapcsolatnak, a prostitúciónak a helyeslése és általában mindazé, ami a házasság intézménye és a család ellen irányul,

– az abortusz és a fogamzásgátló módszerek helyeslése. Tiszteletben kell tartani a házastársi szerelem intimitását, ezért tilosak az ezt sértő képek és jelenetek. Tilos mindaz, ami bármilyen módon a katolikus egyház, annak hittételei, erkölcse és kultusza ellen irányul; mindaz, ami az állam alapelvei, a nemzeti méltóság, az ország belső vagy külső biztonsága ellen irányul; minden, ami az államfő személyére nézve sértő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7242