KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mrs. Doubtfire

Tamás Amaryllis

Daniel Hillard (Robin Williams) élete kártyavárként omolhatna össze: szinkronszínészi állását és három gyermekkel kiteljesedett családját veszíti el egyik napról a másikra. Eljött a pillanat, amikor a megszokott, otthonos pörlekedés diadalittas érzelmi zsarolássá változott. Az elválás –„kifinomult” ügyvédi praktikák védelmében – a balfékebb félnek (itt a családfőnek) megfélemlítő elítéltetés; az „erősebbnek” fölényérzetet adó győzelem. A megtört vesztesben megalázások sorozata érleli a sóvárgást a (volt-nincs-családi-otthon) kelepce után. Ha még nem meszes az agy, a szív, a lélek, nem lehet a múltra pecsétet ütni, dossziéba zárni. Daniel megpróbál a végzettel, sorsának ellehetetlenülésével kokettálni. A pokoljáró férfi – a válópöri alakoskodás „vigalmai” közepette – megalkotja hasonmás szellemét, Mrs. Doubtfire-t. Mint maszkos, androgün házvezetőnő szabadon jár-kel kihűlt házassága romjain, volt otthonában. Pojácaként csereberéli alsóneműit, ruházatát, sminkjét, hangszínét – megtanul életben maradni és továbbszeretni. Testi, szellemi önuralma teljében, a szolgálatkészség megtestesüléseként, légiesen vaskos házvezetőnőként lejt mit sem sejtő családja elébe. Napjait ezentúl a gyermekei megtartásáért folytatott küzdelemben a lemondás tölti be. De hiába a jó szándékú csüriszkélés, ha a másik féltől érzelmi impotencia a válasz.

A női maszkon – férfiszomorúság üt át. A „dodókülsejű” Mrs. Doubtfire, Robin Williams alakításában esszenciája mindannak, ami bennünk a legjobb. A dodó kihalt élőlényfajta, hacsak nem Mrs. Doubtfire a legutolsó példány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1058