KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Greenberg

Nagy V. Gergő

Greenberg – amerikai, 2010. Rendezte: Noah Baumbach. Szereplők: Ben Stiller, Rhys Ifans, Greta Gerwig. Forgalmazó: Select. 103 perc.

Legkésőbb A tintahal és bálna óta köztudomású, hogy Noah Baumbach a kortárs amerikai függetlenek egyik markáns egyénisége. A főként érzékeny tolláról nevezetes író–rendező Wes Anderson csapatával indult, de kamaszlelkű kollégájával szemben inkább az urbánus entellektüelek öncsalással teli világához vonzódik: kisrealista, személyes filmjei fanyar bon mot-kban és szerteágazó kulturális utalásokban gazdag, egyszersmind ízig-vérig hétköznapi mesék, melyek hiúságukban zavarodott értelmiségi figurák vicces–szomorú gondjait vizsgálják.

Baumbach tavalyi műve rendhagyó módon egy negyvenéves ácsról szól – ám a bukott zenészből New York-i szakmunkássá avanzsált Roger Greenberg legalább annyira savanyú és nárcisztikus, mint a korábbi munkákat benépesítő, csurig frusztrált értelmiségiek. A folyvást panaszleveleket fogalmazgató középkorú későkamasz egyenesen az idegklinikáról érkezik dúsgazdag bátyja Los Angeles-i otthonába, hogy a család vietnami nyaralása idején a lakás és a kutya gondját viselje – ezalatt pedig nem csupán egykori haverjaival és takaros midlife-krízisével igyekszik zöld ágra vergődni, de a házvezető-lánnyal is ügyetlen románcba keveredik. Baumbach teszetosza figurákkal zsúfolt dramedyje a korábbi munkákhoz hasonlóan dúskál a feszélyező helyzetekben, a helyi érdekű poénokban és a szellemes(kedő) egysorosokban, ám mindez a precizitásában is közvetlen és könnyed hatású rendezés miatt csak elvétve tűnik keresettnek vagy tolakodónak – ehelyett inkább megannyi megkapóan idétlen és fájdalmasan komikus pillanatot eredményez (lásd például a születésnapi tortára bedühödő ünnepelt parádés jelenetét). A következetesen visszafogott és a váltig empatikus közelítésmód pedig még e taszítóan egoista, velejéig sebzett antihőst is szerethetővé tudja varázsolni – ilyenformán a Greenberg azzal együtt is emlékezetes, hogy csupán hajszálnyival mélyebb, mint a nyöszörgő balfékek felnőtté válásának szakmányban gyártott független meséi.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10926