KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fifti-fifti

Kovács Kata

50/50 – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Levin. Írta: Will Reiser. Kép: Terry Stacey. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Joseph Gordon-Lewitt (Adam), Seth Rogen (Kyle), Anna Kendrick (Katharina), Bryce Dallas Howard (Rachel), Anjelica Huston (Diane). Gyártó: Mandate Picture / Point Gray / IWC Production. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 100 perc.

A nagy társadalmi traumákat, így a rákot sem kerülheti el az igény, hogy korábban tabunak számító humorral vagy iróniával tekintsenek rájuk. A köztudatban a halálos betegség szinonimájaként élő kór és az ellene való küzdelem komédiába vagy éppen bizarr helyzetekbe csomagolása korántsem új fejlemény a filmekben (Dangerous Parking, vagy a tévésorozatok közül a The Big C és a Totál szívás), még ha jóval gyakoribbak is a drámai hangvételű feldolgozások (Édes november, Az élet nélkülem, The Guitar).

A vígjátéki vonalhoz csatlakozó 50/50-t rendezőként jegyző Jonathan Levine továbbra sem szakad el korábbi filmjeinek (The Wackness, Majd meghalnak Mandy Lane-ért) zűrzavaros tinédzserhőseitől: a huszonhét éves Adam ugyan nem kamasz már, de a váratlanul diagnosztizált – a címben szereplő túlélési eséllyel járó – rákbetegség őt is a felnövéshez hasonló fordulatokra kényszeríti. Ahogyan a tematika korábban felsorolt filmjeiben, a fenyegető diagnózis itt is a főszereplő életének lavinaszerű összeomlását és új alapokra helyezését eredményezi. Ugyan a forgatókönyv a szerző, Will Reiser valós élményei nyomán született, nem igen lép túl az olyan kapcsolódó közhelyeken, mint az egészségügyi dolgozók részvétlensége, a szülők terhes aggodalma, vagy a nagy igazság, miszerint nagy bajban mutatkozik csak meg, kire számíthatunk igazán. Erénye sokkal inkább a hol szokatlan és durva, hol pedig szívmelengető humorban és a Woody Allen fénykorát idéző karakterábrázolásban van: mert láttunk már pániktól üvöltő főhőst, olyat is, aki füvet szív más páciensekkel, de olyat még nem, aki a rákot csajozásra használja, vagy segít begyakorolni kínosan amatőr terapeutájának, hogyan viselkedjen empatikusan egy pácienssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10933