KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kalózok – Kétballábas banda

Varró Attila

The Pirates! Band of Misfits – amerikai-brit, 2012. Rendezte: Peter Lord. Írta: Gideon Defoe. Kép: Charles Copping. Zene: Theodore Shapiro. Gyártó: Aardman Animations. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 87 perc.

Az Aardman bristoli animációs stúdió ötödik egészestés filmjében két előző munkájuk szintézise határozta meg a témát: míg a CGI-technika betörését a hagyományos gyurmaanimációba az Elvitte a víz képsorait elárasztó töméntelen (szenny)víz jelezte (ami a gyurmafilmnél nem szívesen látott őselem), a 3D bemutatkozása a korábbi stílus állathősös műfajparódiáit szorította ki a Karácsony Artúr szokványos családi mozijában. Az idei Kalózok! egyfelől újabb térhatású opusz, plusz a régigyúrású stoptrükköt kompjutergrafikával színesíti: ebből kifolyólag egyszerre épít emberhősökre, játszódik óceánnyi vízfelületeken és eleveníti fel a rendező Peter Lord szeretett zsánerlegelőjét – egyszóval kalózfilm-paródia, annak is az erősen önreflektív, abszurdba hajló Aardman-olvasatából.

Ami nehezen érthető, hogy mindehhez miért nyúltak – a stúdió történetében először – irodalmi alapanyaghoz, főleg ha csupán szórványos elemeiben adaptálták Gideon Defoe meseregény-sorozatának 2005-ös első kötetét. Túl azon, hogy az erősen szubverzív humorú Defoe-könyv alapsztorijában megfelel a fentebbi három követelménynek, Lord és az író mindössze Charles Darwint és kártyákkal kommunikáló majmát, a küldetés londoni helyszínét és néhány remek geget őriztek meg. Míg a mesében Darwin fivérét kell megmenteni egy álnok püspök fogságából, a film Kalózkapitány hőse az Év Kalóza díjhoz szükséges zsákmány érdekében egy tudóskonferencián lép fel rendhagyó házipapagájával, hogy aztán szembekerüljön a gonosz Viktória királynővel, aki minden áron magáénak akarja a ritka madárkát. A Kalózok! megközelítése humorban, bájban, technikában a régi, sőt történetében is a hagyományőrzést dicsőíti, szemben a modern 19. század díj- és pénzcentrikus kommerszitásával: erről szól Lordék Oscar-gálákat idéző kalóztrófea-jelenete, a Királynő gyűjtőszenvedélyének valódi mozgatórugója vagy a csípős kis utalások a Dreamworks karib-tengeri kalózaira. Ezredfordulós technikája ellenére az Aardman újra eredeti kézműves sármját hozza, életképessége szilárd a CGI-evolúcióban is, akár a meséjében szereplő utolsó dodómadáré – ami ezek után boldogan élt, míg ki nem halt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11267