KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kéjlak

Varró Attila

The Loft – amerikai, 2014. Rendezte: Erik Van Looy. Írta: Bart De Pauw művéből Wesley Strick. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: John Frizzell. Szereplők: Karl Urban (Vincent), James Marsden (Chris), Wentworth Miller (Luke), Eric Stonestreet (Marty), Matthias Schoenaerts (Philip). Gyártó: Anonymous Content / Woestijnvis. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc.

Az antwerpeni thriller-rendező Erik Van Looy eddigi életművében minden lehetőt megtett azért, hogy hazája filmgyártását összepárosítsa Hollywooddal: a Shades-ben maga Mickey Rourke próbált filmet rendezni egy hírhedt belga sorozatgyilkos rémtetteiből, az Alzheimer-ügy amnéziás bérgyilkosa John Woo és Michael Mann szerelemgyermekeként sújt le a helyi kiskirályokra, a 2008-ban példátlan kasszasikert hozó Loft pedig mintha csak Fincher és Neil LaBute férfitársaságát teleportálta volna át kiglancolt Schelde-parti tetőlakásába. Öt régi barát, csupa sikeres házasember, egy felvágott csuklójú női hullát talál a félrelépéseik számára közösen fenntartott legénylakásban: a kollektív feladat nem csupán a tettes személyének megtalálása, de a köztük fennálló erőviszonyok tisztázása is – a menő alfahím, a jóképű intellektüel, az érzékeny hősszerelmes, a nagyszájú gennyláda és a brutális bunkó percről percre átrendeződő küzdelmében szétrepesztve a „bros before hos” nemes férfilojalitásának roskatag keretét.

Van Looy filmjének álomgyár-kompatibilitását mi sem jelzi jobban annál, hogy a 2010-es holland remake után alig egy évvel az óceán túlpartján is megrendezhette sikerdarabját, ami szinte szó szerint követi az alapfilmet, csupán a holland verzió nyomán feszesebb tempóban és dögösebb csajokkal (bár jóval kevesebb fedetlen kebellel). A Kéjlak túlbonyolított flashback-szerkezetével, rekordmennyiségű vörös heringjével és gyanúsítottjával (a megcsalt nejektől az építőipari maffiáig terjedő listáról kizárólag a Fehér Ház vécés nénije hiányzik), csavaros feszültség-dramaturgiájával, valamint megduplázott rejtélyével (a film feléig az áldozat személye is talány) a mostanság mellőzött krimi műfaján végzi el az ezredfordulós felturbózást, ami egyfajta zsánerbravúrrá is tehetné a művet, ha a finálé végső megoldásában nem esne darabjaira az odáig féltő gonddal barkácsolt történet, logikátlanná téve bűntényt és motivációt egyaránt (kulcsszó: boncolás!). Ez a kéjlak már Antwerpenben is hibás alapanyagból felhúzott, hivalkodó pozőrfészek volt, New Orleansba helyezve mindössze megtalálta eredeti helyét a hollywoodi arcosok klubjában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12113