KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jupiter felemelkedése

Sepsi László

Jupiter Ascending – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Lana Wachowski és Andy Wachowski. Kép: John Toll. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Mila Kunis (Jupiter), Channing Tatum (Caine), Sean Bean (Stinger), Eddie Redmayne (Balem). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc.

Az elmúlt években az űropera műfajának felfuttatására tett hollywoodi kísérletek közelítésmódjukban éppoly változatosak voltak, mint eredményeikben. A Marvel-univerzumból származtatott A galaxis őrzői sikerének árnyékában az Avatár mára a múlt ködébe vesző filmtechnikai erődemonstráció, a zsáner irodalmi (John Carter) és mozgóképes (Star Trek) klasszikusait újrázó produkciók közül pedig csak utóbbi volt képes elérni a kritika és a közönség ingerküszöbét. A Wachowski-testvérek franchise háttér nélkül, de a Dűnétől a Neurománcig jól felismerhető előképekből összetákolt űrkalandja nőközpontú perspektívaváltással igyekszik helyet csinálni magának a harcias hímek uralta műfajban, ám hiába válik a törékeny takarítónőből galaktikus hercegkisasszony, ha közben éppoly passzívan sodródik az eseményekkel, mint akármelyik borostás űrzsoldos mellé kirendelt biodíszlet.

A Jupiter felemelkedése címszereplőjét – az érzelemvezérelt nőkarakterek közhelyének megfelelően – csupán egy új párkapcsolat ígérete vagy családjának veszélybe kerülése képes kibillenteni alélt szemlélődéséből, amivel a rendezőpáros mintegy lecserélte a kalandfilmektől elvárt cselekvő hőstípust a kortárs tinirománcok sodródó bakfisaira. Miközben a szerelmi szál mellett ezt a hangsúlyeltolódást további epizódok teszik még markánsabbá – a petesejtklinikán zajló perverz kulcsjelenettől az elnyomó űrdinasztia szépségipari megszállottságáig –, Wachowskiék csillagközi Hamupipőke-meséje egyúttal illúziómentes magyarázatot kínál keveréklényekkel zsúfolt, műfaji szempontból is hibrid cselekményvilágára. „Az evolúció célja a profit”, jelenti be egy erősebb pillanatában a sápatag antagonista, ezzel hamar beárazva a koncepció újító szándékait – ám mint bukása mutatja, a Jupiter felemelkedése egy hamar elhullott reményteljes szörnyeteg a női közönségért zajló küzdelemben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12118