KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Veszett vidék

Zalán Márk

Sweet Country – ausztrál, 2017. Rendezte: Warwick Thornton. Írta: Steven McGregor és David Tranter. Kép: Warwick Thornton. Szereplők: Hamilton Morris (Kelly), Sam Neill (Smith), Ewen Leslie (Harry), Bryan Brown (Fletcher) Gyártó: Bunya Productions / Sweet Country Films Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 113 perc.

Az ausztrál filmművészet közel fél évszázados fellendülése óta lankadatlanul számol be a több évezredes múltra visszatekintő őslakos és a hozzá képest jelentősen fiatalabb, modern civilizáció nem ritkán vérre menő konfliktusairól, az egymás mellett élés lehetetlenségéről. Jelzésértékű, hogy a legutóbbi témába vágó ausztrál alkotás eredeti címe (Charlie’s Country, 2013) ugyanúgy kiemeli a hazát, a tájat, mint Warwick Thornton aktuális munkája. A filmjeiben nemcsak rendezőként, hanem operatőrként is közreműködő direktor friss alkotásának egyik kardinális sajátossága a sziklás, kiszikkadt, végtelen ausztrál táj, az outback kihangsúlyozása, mely emberöltőkön át a különféle aborigin törzsek érintetlen hazájának számított.

Noha Thornton valós eseményeken alapuló filmje – melyben a középkorú őslakos Sam Kelly önvédelemből lelövi agresszív, alkoholista telepes munkaadóját – nem gondolja újra a két kultúra összeférhetetlenségének narratíváját, mégis több téren kitűnik elődeihez képest. A rendező az iszákos farmer személyében egyrészt teret enged az első világháborúból hazatért veteránok traumái ábrázolásának, másrészt éles valláskritikát is megfogalmaz azzal, hogy a rabszolgaként tartott, megalázott, keresztényre átnevelt Sam sokkal inkább betartja a ráerőltetett vallás tanait, és nem utolsó sorban a törvényeket, mint a fehér megszállók. A rendező ráadásul leleményes iróniával forgatja ki Ned Kelly történetét úgy, hogy a számkivetett, rendfenntartók elől menekülni kényszerülő bennszülött hősét a legendás ausztrál banditáéval azonos vezetéknévvel ruházza fel. Thornton elbeszélése nem hagy kétséget afelől, hogy a két kultúra harmonikus együttélése csupán illúzió. Magabiztos rendezése, erős atmoszférateremtő képessége, a hosszú csendek és a lassú, ráérős ritmus magasan kiemelik a filmet a többi, hasonló tematikájú alkotás közül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13666