KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

7 vérfagyasztó nap

Benke Attila

7 Days in Entebbe – angol, 2018. Rendező: José Padilha. Forgatókönyv: Gregory Burke. Kép: Lula Carvalho. Szereplők: Rosamund Pike (Brigitte Kuhlmann), Daniel Brühl (Wilfried Böse), Eddie Marsan (Shimon Peres), Ben Schnetzer (Zeev Hirsch), Nonso Anozie (Idi Amin), Lior Ashkenazi (Yitzhak Rabin). Gyártó: Participant Media / Working Title Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.

 

A szuperhősfilmek által uralt fősodorban üdítően hatnak a kortárs globális krízisekre reflektáló történelmi témájú vagy jelen idejű politikai thrillerek (Argo-akció, Az U.N.C.L.E. embere, Atomszőke, Barry Seal, Vörös veréb). A máig megoldatlan izraeli-palesztin konfliktusról szól a 7 vérfagyasztó nap, melyet az a José Padilha rendezett, akinek a brazil alvilággal és a fehérgalléros bűnözéssel foglalkozó kiváló bűnfilmjeit, a Elit halálosztókat és a remek Narcos-tévésorozatot köszönhetjük.

A politikai thriller az 1976-os ugandai túszdrámát dolgozza fel, melynek során a Palesztin Népi Felszabadítási Front harcosai és a német szélsőbalos Forradalmi Sejtek két aktivistája (Brigitte Kuhlmann és Wilfried Böse) foglyul ejtették a Tel-Avivból Párizsba tartó gép utasait a helyi diktátor, Idi Amin Dada támogatásával az entebbei reptéren, és a túszok életéért cserébe bajtársaik szabadon engedését követelték az izraeli kormánytól, illetve az ENSZ-től.

Padilha komplex módon vitte vászonra a korábban már többször megfilmesített történetet: még a szörnyetegnek tartott terroristákat is szenvedő, kételkedő emberként mutatja be, és a mentőakciót kiötlő civakodó politikusokból sem csinál hőst. Kiváltképp érdekes a Daniel Brühl és Rosamund Pike által páratlan hitelességgel eljátszott két német terrorista, akik ha sokszor bántóan didaktikus dialógusok formájában is, de a radikalizmus kérdéseit feszegetik: miközben a náci Németország múltjával küzdő páros Izraelt nevezi gonosz fasiszta államnak, maguk is egyre inkább a nácikhoz válnak hasonlóvá (ártatlan zsidókat kellene kivégezniük a származásuk miatt). A 7 vérfagyasztó nap nagy érdeme, hogy sok más kortárs thrillerrel ellentétben nem bagatellizálja el a politikai témát, ha a fő sztorival párhuzamosan kibontakozó szimbolikus táncjelenetek rontják is a film komolyságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13678