KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Underworld

Kovács Marcell

 

A Rómeó és Júlia sikere megmutatta, hogy a lemeziparral szoros összefogásban bizony nem lehetetlen poros kötelező olvasmányok filmváltozatával becsalogatni a fiatalságot a moziba. Az Öld meg Rómeót! az újabb piackutatási eredményeken felbátorodva már a hip-hop/r’n’b-fogyasztók alcsoportjára fókuszált, most pedig a cyber-gótika bűvöletében felcseperedők is megkapják végre, ami jár: az új szériás farkasemberfiú és a fejvadász vámpírlány szerelmének történetét egy kis éji robotmetál-zene kíséretében.

A soundtrack ebben a műfajban a filmmel egyenrangú termék, ezért meglepő az az MTV-horror gyakorlatától idegen, már-már szégyellős visszafogottság, amellyel a nem kis odafigyeléssel verbuvált zenészválogatott produkcióját kezeli a film. Nincs hivalkodó lemezbolti jelenet, mint a Drakula 2000-ben, és nincsenek rocksztár figurák sem a Kárhozottak királynője mintájára, sőt tulajdonképpen alig szól a rock, pedig a szereplők egytől-egyig úgy festenek, mint a dekoratívan drogfüggő tinibálványok, a vámpír csapat kapitánya például kimondottan egy Marilyn Manson emlőin nevelkedett Jim Morrisonra emlékeztet. Az Underworldben nem a zene, de nem is a vámpírok vs. vérfarkasok képregénysztori játssza a főszerepet, hanem az alkotókra a kelleténél kicsivel nagyobb hatást gyakorló kortárs divatfilmek. A képlet nem túlságosan rafinált: A holló gyászos hangulatú, kék-fekete háttere előtt a Penge high-tech vámpírjai mátrixos flikk-flakkokat mutatnak be. A közepes költségvetés és a bumfordi digitális animáció dacára az atmoszférára nem lehet panasz, az akcionista felfogás azonban becsapós módon csak a nyitójelenetben és a végső leszámolás során érvényesül. A kettő között a pókerarcú szerelmesek vérszegény románca és a vámpír-nemzetség zavaros belviszálya untat halálra, vigasztalást csak a budapesti éjszaka képei jelentenek, meg a vérszívó dámának öltözött Görög Zita, de őt pillanatok alatt felfalják a farkasemberek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1893