KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gengszterek gengsztere

Pápai Zsolt

 

Az elmúlt években a brit gengszterfilm hirtelen támadt neoreneszánsza izgalmas művek sorát hajtotta be a szerencsésebb országokban a mozikba: az egekig magasztalt Guy Ritchie munkái mellett a Fast Food, a Circus, a Kiss Kiss Bang Bang, a Sexy Beast mind-mind figyelemre méltó darab.

Valamennyi közül a tavaly készült, nálunk csak videón terített Gengszterek gengsztere az egyik legsikeresebb. A film a hatvanas évek végén játszódó, kacifántosan alakuló karriertörténet a főnöke hatalmára éhes, ambiciózus és leleményes, eszközeiben nem válogatós maffiózójelöltről. A most debütáló Paul McGuigan klasszikusokon iskolázott rendező, aki úgy forgatta minden ízében modern művét, hogy közben nem ült fel a legújabb trendeknek. A direktor a nagy múltú brit gengszterfilm hagyományából két kulcsműre támaszkodik: Mike Hodges Get Carterével az önnön korlátoltságukba szédült hősök galériája, Peter Medak Kray fivérekével pedig a precíz és aprólékosan rekonstruált miliőrajz rokonítja opusát. McGuigan fél szemmel persze az amerikai mozira is figyel, azonban – ellentétben annyi kortársával – az ottani minták közül nem Tarantino, inkább John Boorman és Brian DePalma klasszikusai ihletik meg: A játéknak vége és A sebhelyesarcú néhány motívuma és történetépítkezésének fordulatai félreérthetetlenül jelen vannak a Gengszterek gengszterében.

A vizuális csemegékkel (nagylátószög, többszörösen osztott vászon, többszörös expozíció stb.) megtalpalt film igazi erénye, hogy a trükkök nem telepszenek rá az építményre, a rendező kizárólag akkor él a finom formalista megoldásokkal, amikor a struktúrát nem sérti velük. A Gengszterek gengsztere így nem szimpla formamutatvány, sokkal több annál: alapvetően színészközpontú munka, melyben a parádés alakításoknak jut a főszerep. A mozi talán egyetlen hibája csöppet elnagyolt, a második felében felhíguló szerkezete. McGuigan meséje a bűnről azonban e hibáival együtt is az év egyik meglepetésfilmje lehet nálunk. A Gengszterek gengsztere aprócska gyöngyszem, de valódi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3451