KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem nélkül

Csantavéri Júlia

 

Felszínesség és kimódoltság jellemzi a lengyel rendezőnő filmjét. Pedig a történet jó ritmusban pereg, s látszólag több érdekes témát is érint. A főhős foglalkozása – egy pályakezdő újságírónőről van szó – eleve jó lehetőséget ad változatos helyszínek és társadalmi témák felvonultatására. Ebben a filmben azonban az orvosi korrupció vagy a nagyvállalat csődje csak panelelem, kellék Ewa Bracka emberi és újságírói karakterének felvázolásához. Hamar kiderül, hogy doppingszerekkel és karatéval felvillanyozott lényét valójában egyetlen cél hajtja: visszajutni Rómába, hogy ott viszontlássa kislánya apját, aki elhagyta és megalázta.

Kíméletlen karrierizmusa, mások szenvtelen kihasználása mögött a legbanálisabb szerelmi történet áll, kihívó emancipáltsága a legkonvencionálisabb sebeket és vágyakat takarja. A rendezőnő a háttérben hagyja a főhős környezetét; a szerkesztőségből, az Ewa cikkeinek, riportjainak témájául szolgáló termelési vagy etikai problémákból csak annyit mutat meg, amennyit azokból Ewa meglát. Éppily elnagyolt figurák a férfiak, akiket az újságírónő az előrejutás lépcsőfokainként használ.

Ez a módszer: a társadalmi környezet leszűkítő és egyszerűsítő perspektívából való ábrázolása a dramaturgiailag központi helyen álló leányszállói történetben válik igazán bántóvá. Egyrészt mert a faluról a városba szakadt lányok sorsát egyértelműen azonosítani az alkoholizmussal és a szexuális kiszolgáltatottsággal már több mint egyszerű felszínesség, másrészt mert így Ewa ebben a számára oly fontos riportban sem szembesül a valósággal, összeroppanása csak az őt ért súlyos kudarcból adódik, nem tartalmaz felismerést. Itt menthetetlenül kiderül: a sematikusan ábrázolt környezetben a felszínesen láttatott kapcsolatok rendszerében a főhős alakja is elnagyolt marad. Az ő belső erőtereit, valódi indítékait sem ismerjük meg. Csak a könnyeket, a szenvedést látjuk, de a fájdalom igazi oka homályban marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6864