KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bosszúvágy

Harmat György

 

Ha valahol elszaporodik az erőszak és a bűnözés, annak oka mindig a társadalomban keresendő. Ezt a nem új igazságot hagyja figyelmen kívül Michael Winner. Nem mintha egy kriminek feladata volna a mély társadalomábrázolás. E film hiányérzetünket felemásságával váltja ki: a „Büntető” (Charles Bronson) indítékait alaposan és hitelesen tárja elénk, akárcsak a rendőrség manipulációit, a bűnözést viszont csak mint jelenséget mutatja be, mint a „rossz fiatalok” megszüntethetetlen „rosszaságának” következményét.

„Ha a rendőrség nem véd meg minket, védjük meg magunk” – a magányos bosszúálló egyszerű filozófiáját képviseli itt Bronson ugyanúgy, mint történelmi környezetben a Chato földje című ugyancsak Winner-ren-dezte filmben.

Nem dohognék, ha kevesebb lenne a hamis moralízálás a Bosszúvágyban, hiszen felépítése mesteri, izgalmas az első pillanattól az utolsóig, az alakok megfelelően jellemzettek, hatásos Herbie Hancock zenéje: kiváló krimi tehát – tehertételekkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7730