KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem a kolera idején

Kolozsi László

Love in the Time of Cholera – amerikai, 2007. Rendezte: Mike Newell. Írta: Gabriel García Márquez regényéből Ronald Harwood. Kép: Affonso Beato. Zene: Antonio Pinto. Szereplők: Javier Bardem (Florentino Ariza), Laura Harring (Sara), Benjamin Bratt (Dr. Urbino), Gina Bernard Forbes (Digna), Giovanna Mezzogiorno (Fermina). Gyártó: New Line Cinema / Stone Village Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 138 perc.

 

Gabriel García Márquez regényei eddig ellenálltak a megfilmesítésnek (a kisregények nem), mert García Márqueznél az események, nem mindig, de igen sokszor, allegóriák: egy-egy érzést fejeznek ki. Egy, csupán történetté alakítva leírható benyomást. A szív mintha egy pillanatra lángra gyúlna – és nem hagyna maga után e pillanat leírható képeket, csak nyugtalanító érzeményeket, melyek kizárólag egy regény hálójával befoghatók. García Márquez történeteiben a hősök az érzéseknek vetik alá magukat. Mintha egyedül csak azok irányítanák a sorsukat. A García Márquez-regények – vagyis a sorsmegváltoztató, lenyűgöző érzések – fülledt dzsungelében egy filmes nem vághatott utat: a kubai filmfőiskolán forgatókönyvírást tanító szerző nem engedélyezte a legfontosabb művek megfilmesítését. Úgy tűnt, nagyon jól tudja, mi adaptálható, mi nem – és azt is, hogy miért nem. Nem egy esetben filmforgatókönyveiből merített ötletet regényeihez, az A szerelemről és más démonokról tulajdonképpen előbb volt film, mint könyv, és a korábbi sikertelen – bár a Szerelem a kolera idejénnél sikeresebb – García Márquez-átirat, Az ezredes úrnak nincs, aki írjon alapötlete is felbukkant már régi szkriptjeiben.

Mike Newell komolyan vette García Márquez legmívesebb, tehát A pátriárka alkonya után a legtöbb történet-metaforát tartalmazó könyvét, azt gondolta, hogy akkor jár el helyesen, ha képekkel festi meg García Márquez történeteit, ha hű marad a szöveghez: az eredmény magáért beszél. A hatalmas történelmi tabló, a rangos latin színészek (köztük a legrosszabb formáját hozó Javier Bardem), a furcsa akcentusok, a folyóvölgyek fülledt erotikája, a végtelen, komor esők, a szenvedély mindent átjáró illata, Shakira édes dalai – unalmas, mint egy háromhetes út a Rio Magdalénán. A sötét kabinokban kihágásra kész asszonyok is csak ideig-óráig csillapítják az érzést: ez a dzsungel elviseletlenül egyhangú. Egy hangon szól. A szerelem hangján. Ez az a hang, amit García Márquez is már csak egy igen leleményes történettel mer megszólaltatni: a könyv sokkal több szólamú. A cím is megtéveszthette a remek angol iparost (Harry Potter könnyebben megadta magát): a regény nem csak a szerelemről, és nem csak a kolera idejéről szól.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9277