KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karamell

Donáth Mirjam

Sukkar banat – francia-libanoni, 2007. Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojeily és Rodney El Haddad. Kép: Yves Sehnaoui. Zene: Khaled Mouzannar. Szereplők: Nadine Labaki (Layale), Yasmine Elmasri (Nisrine), Joanna Moukarzel (Rima), Gisèle Aouad (Jamale Tarabay), Adel Karam (Youssef), Sihame Haddad (Rose). Gyártó: Bac Films / Les Films de Beyrouth / Roissy Films / Sunnyland. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

Miért nem hagy mélyebb nyomot négy barátné csivitelése egy bejrúti szépségszalonban, mint egy New York-i kávézóban? Nos, nem a helyszín miatt.

Az elsőfilmes Nadine Labaki nem azt tűzte ki céljául, hogy szexről sziporkázó replikákról híresüljön el az ő Karamellje. Napos képeket akart készíteni a háborús szürkeségről ismert Libanonról, beugrott hát a főszerepbe, hogy gyönyörű adottságai szerényen beragyogják a vásznat, és felfedje a látszólag teljes szabadságban élő közel-keleti nők titkait. Szex és Bejrút? Ugyan… vagy csak nagyon csendben. Labaki filmje szociálisan érzékeny darabnak indul, mely a még erős tradíciók között nevelkedett, de már a modern korban élő nők viaskodását mutatja a társadalmi konvenciókkal.

Layale a szüleivel él, és titkos kapcsolatot tart fent egy kiszámíthatatlan házasemberrel. Dudaszó a szalon előtt, máris otthagy csapot-papot, gyantázásra előkészített karamellt, fut a férfihoz. Munkatársa, Nisrine, a szerelméhez készül férjhez menni, de retteg attól, hogy kiderül, már elveszítette a szüzességét. Barátnőjük, a negyvenes Jamale az elvirágzástól tart, és mindent megtesz, hogy felvegye a kesztyűt a tévészerepekért ácsingózó fiatalok konkurenciájával. A hajmosó Rimának pedig nagy pechje, hogy a világnak azon táján leszbikus, ahol ez még mindig a tabuk tabuja.

Kedvesek a szereplők, a párbeszédek, a bolond néni a szomszédból. De Labaki az unalomig ismert felszínen marad. Mit tehet egy csapat tehetséges amatőr színésznő, mit a szívderítő libanoni képek, és a „még izgalmas is lehetne” sztori, ha a forgatókönyv csak könnyű kézzel firkantott női napló?

Nézzük az egzotikus miliőt, Labakit és erős szemhéjfestékét. Bevillan a Marokkó, még többször a Vénusz Szépségszalon, múlatjuk az időt. A filmet, mint egy elkanalazott desszertet, nem nagyon emlegetjük többet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9392