KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kétely

Tüske Zsuzsanna

Doubt – amerikai, 2008. Rendezte és írta: John Patrick Shanley. Kép: Roger Deakins. Zene: Howard Shore. Szereplők: Meryl Streep (Aloysius Beauvier), Philip Seymour Hoffman (Brendan Flynn), Amy Adams (James), Viola Davis (Mrs. Muller), Lloyd Clay Brown (Jimmy Hurley). Gyártó: Goodspeed, Scott Rudin. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 104 perc.

 

Úgy tűnik, ha erkölcsről és valódi értékekről akar mesélni, Hollywood számára manapság az egyetlen állandó, feddhetetlen témává a gyermekek oltalmazása vált. A 2008-as év olyan erős példákkal bizonyította ezt, mint az elegánsan szőtt Hideg nyomon vagy a hátborzongató Falka. A legfrissebb rokondarab, a Kétely a helyes és helytelen kérdésének érzékeny lebegtetésével inkább az előbbivel cseng össze, ám a thriller helyét egy csendesebb, patinásabb műfaj, a kamaradráma veszi át.

A film John Patrick Shanley író-rendező (Joe és a vulkán) saját színdarabjának széles vásznú adaptációja: helyszíne egy 60-as évekbeli, szigorú egyházi iskola. Ebben a szűk, lappangó feszültséggel teli mozgástérben bonyolódik a nyolcadik főbűnt, a gyermekrontást középpontba állító történet, amely (túl azon, hogy egy színesbőrű fiút tesz meg áldozatnak) azzal is fokoz az ügy súlyán és kényességén, hogy az eset megtörténte mögé kérdőjelet helyez. A rendező központi karaktereit első ránézésre jól beazonosítható színekkel, látványos ellenpontok mentén festi fel: ilyen az ügy vádlottja, a briliáns elméjű, haladó szellemű pap, aki eszményi tanár is egyben. Ellene lép fel a gyermekek – sőt a felnőttek – megelevenedett rémálma, a becsontosodott, gyilkos szarkazmussal felvértezett igazgatónő. A pap és apáca elszánt párharcában egy galamblelkű, fiatal tanárnő szurul a tűzvonalba, aki szinte mindvégig az idealizmus és naivitás keskeny határán egyensúlyozik.

Ezek a látszólag egyarcú figurák a cselekményhez hasonló módon fokozatosan egyre több dimenzióval gazdagodnak, Shanley-ről pedig (miközben dialógusíróként kiválóra vizsgázik) az is kiderül, hogy legalább olyan mesterien bánik a ravaszul elhelyezett, alig észrevehető váltásokkal, mint hősei a morális pókerparti kártyáival.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9707