KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tiszta napfény

Roboz Gábor

Sunshine Cleaning  – amerikai, 2008. Rendezte: Christine Jeffs. Írta: Megan Holley. Kép: John Toon. Zene: Michael Penn. Szereplők: Amy Adams (Rose Lorkowski), Emily Blunt (Norah Lorkowski), Alan Arkin (Joe Lorkowski), Jason Spevack (Oscar Lorkowski), Steve Zahn (Mac). Gyártó: Back Lot / Big Beach / Clean Sweep. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 102 perc.

Az amerikai függetlenek körében annyira népszerű, a kertvárosi/kisvárosi élet visszásságait feltáró látleletfilmek már számos úton-módon megkísérelték bemutatni rabsorsra jutott hőseik szabadulási kísérleteit, de a szubverzív történetekben a bűntény-helyszínekre specializálódott takarítócég alapítása eddig még nem merült fel kitörési lehetőségként. A legfeljebb a Vérfagyasztóból ismerős vállalkozás ötletét az új-zélandi származású Christine Jeffs, Reb Braddock groteszkjével szemben, nem egy elrajzolt önmegvalósítás-sztorihoz használja fel, hanem egy jóval földhözragadtabb és személyesebb hangütésű boldogulás-keresés illusztrálásához.

A Tiszta napfény Rose-ja társ nélkül, takarítónőként próbál boldogulni az életben, holott az egykor ünnepelt pompon-lány korábban egészen más jövőben gondolkodott. A középkorú nő helyzetén ráadásul nem segít rosszcsont fia, elfuserált üzletemberként nyűglődő apja és a karrierépítésben szintén nem jeleskedő húga által alkotott outsider-családja sem, amely csak újabb terheket ró a magányát egykori, mára nős szerelmével csillapítani igyekvő asszonyra.

A rendezőnő az Eső és a Sylvia után újabb érzékeny, női szemszöget használó – ezúttal félmosolyoknak is teret hagyó – drámát forgatott, és választott hőstípusán túl valamelyest még megközelítésében is rokonítható a Pippa Lee négy életét jegyző Rebecca Millerrel. Jeffs az érzelemtelített alapanyagból szentimentális szenvedéskrónika helyett túlzásoktól mentes, átélhető történetet formált, amely a maga hallgatag módján végső soron amellett foglal állást, hogy a vágyott boldogság eléréséhez a rendnek nem a tragédiák helyszínén, hanem mindenekelőtt Rose saját életében kell uralkodnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10007