KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak szexre kellesz

Parádi Orsolya

No Strings Attached – amerikai, 2011. Rendezte: Ivan Reitman. Írta: Elizabeth Meriwether. Kép: Rogier Stoffers. Zene: John Debney. Szereplők: Natalie Portman (Emma), Ashton Kutcher (Adam), Lake Bell (Lucy), Kevin Kline (Alvin). Gyártó: Paramount. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.

Oldott hangulatú, laza humorú, és kellemesen mocskos szájú hollywoodi romantikus vígjáték egy kötetlen szexuális kapcsolatról, amelyet nem gyűr maga alá a könnyes klisék árja. Úgy látszik, születőben egy új kategória. Ha fel is tűnik néha egy-egy rózsaszín zátony a Natalie Portman és Ashton Kutcher főszereplésével készült filmben, Ivan Reitman rendező lendületes poénokkal lavírozza át történetét a veszélyes pontokon. Nem kis teljesítmény tőle, főként mivel a Szellemirtók, az Ikrek és az Ovizsaru kult-alkotója nem éppen szexi vígjátékairól ismert.

A felütés rögtön üdítő változatosságot jelent: a rezidens orvos Emma egyáltalán nem vágyódik érzelmi elköteleződésre, míg a televízió-sorozatnak dolgozó Adam igen. Megállapodnak a „fuckbuddies”, azaz szexbarátok kategóriában, amit a lány szigorúan be is tartat. Szex szinte bárhol, bármikor; de nincs összebújás, becenév, féltékenység, lelki élet. Aztán egy baráti „havibaj-mix” kazetta és egy összebújós ottalvás elindítja a lavinát.

Nagyon jót tesz a megszokott romkom váznak a mellékszereplők színes kavalkádja: Emma cinikus humorú lakó- és orvostársai; Adam apja Kevin Kline alakításában, aki junkie tévésztár és lenyúlta fia nőjét; vagy a kissé zavart és beszédkényszeres producer-asszisztens Adam munkahelyén, ahol éppen egy Glee-szerű műsort forgatnak paródiába illő lelkesedéssel. Szintén üdítő változatosság a szabadszájúság foka, amely még a prüdériából felengedni kezdő, hasonszőrű vígjátékokra sem jellemző. Repkednek a faarccal benyögött szaftos poénok, a szivárványos pillanatok csak villanásnyiak, és még a vége főcím utánra is marad egy remek geg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10564