KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szent György megöli a sárkányt

Roboz Gábor

Sveti Georgije ubiva aždahu – szerb-boszniai-bolgár, 2009. Rendezte: Srđan Dragojević. Írta: Dušan Kovačević. Kép: Dušan Joksimović. Szereplők: Lazar Ristovski (Djordje Dzandar), Nataša Janjić (Katarina), Milutin Milošević (Gavrilo Vukovic), Bora Todorović (Deda Aleksa). Gyártó: Delirium. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 120 perc.        

A kilencvenes évek szerb mozijában meghatározó alaknak számító Srđan Dragojević mindössze néhány filmmel nevet szerzett magának, később szerencsét próbált Hollywoodban, a sikertelen kísérlet után pedig visszatért a szülőhazájába, ahol leforgathatta az ország történetének egyik legdrágább produkcióját. Az első világháború idején játszódó Szent György megöli a sárkánytban egy Szávához közeli falu egyes lakóinak életébe enged bepillantást, egy helyi zsandár, igéző felesége és egy megnyomorított ex-katona között kialakuló szerelmi háromszög bemutatására összpontosítva.

Egy nagy költségvetésű háborús melodráma sejthetően azt igényelte Dragojevićtől, hogy kamatoztassa a Nyugaton tanultakat (bár ezt már megtette a maga módján a Sebekben is), lehetőleg féken tartva szerzői törekvéseit. A rendező híres-hírhedt korai munkáiban (A szép falvak szépen égnek, Sebek) többek között azt bizonyította, képes humorral színezni a történeteit (sőt az abszurdtól sem zárkózik el), kedveli az időbontásos szerkezetet, továbbá szívesen hagy teret a mellékszereplőknek is. Mindebből csupán ez utóbbit örökítette át friss művébe, a feltűnően nagy mennyiségű párbeszéd pedig Dušan Kovačević drámaírónak köszönhető (a történetből korábban színpadi változat is készült). Dragojević főként a műfaj jellegzetes konfliktusait dolgozta fel (amikhez hozzávette a rokkant és harcképes bakák viszályát), és a tűzharcok agyonstilizált ábrázolásánál jobban foglalkoztatta nagyobb részt a hátországban, kisebb részt a sáncokban zajló események megjelenítése. A Szent György megöli a sárkányt leginkább profitképes és lélektelen zsánerfilmként állja meg a helyét, vontatott történetvezetése és sótlansága okán főként a stáb szakmai tudását és Dragojević didaxistól való tartózkodását érheti dicséret.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10901