KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csizmás, a kandúr

Lovas Anna

Puss in Boots – amerikai, 2011. Rendezte: Chris Miller. Írta: Brian Lynch, David Steinberg és Tom Wheeler. Zene: Henry Pryce Jackman és Rodrigo y Gabriela. Gyártó: Dreamworks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 90 perc.

Végre a Dreamworksnél is belátták, hogy egyetlen hagymáról sem lehet végtelen számú réteget lehúzni, így aztán hagyták a velejéig hámozott zöld ogrét, hogy boldogan éljen, amíg meg nem hal. Kár lett volna azonban Shrek részletesen kidolgozott világáért, előszedték hát az egyetlen karaktert, aki elbír doromboló hátán egy egészestést: az egyszerre csábító macsó, és ellenállhatatlanul cuki Csizmás kandúrt, majd újjáélesztették a paródiába fordult klasszikus meséket. Összekapargatva a kvadrológiából kimaradt sztorikat megszületett Csizmásék nagy kincsvadász kalandja, amely barátságról, becsületről és árulásról szól, no meg az egyszerre vicces és aranyos macskatermészetről, amivel manapság könnyebb eladni egy filmet, mint kutyákkal és gyerekekkel együtt.

A Shrek az elsők között bontotta le a mesékről a cukormázat, emellett az Álomgyár nagy alakjait is bevonta az új elgondolás felépítésébe: a kitalált karakterek úgy összefonódtak (szinkron)színészeikkel, ahogy azt addig csak élőszereplős filmekben tették. A trend mára abszolút elterjedt, az Aranyhaj dalait celebek éneklik, a Rio zenéjét Will.I.Am és Jamie Foxx dobja fel, a Gnómeó és Júlia egyik törpéje Elton John hangján szerenádoz, még a Hupikék törpikéket is Katy Perryvel adták el. A Csizmás, a kandúr kezdetektől Antonio Banderas és Salma Hayek korábbi szerepeinek spanyolos vérmérsékletére épít, mexikói tájakon járunk, a két latin szerető között izzik a levegő, hősünk maga az elmacskásodott Zorro. Nagy kár, hogy a más kulturális környezet (no meg a magyar szinkron) ezt a réteget lefosztja a filmről, így aztán a középszerből sem a látvány (lásd Kung Fu Panda 2.), sem a forgatókönyv (bármelyik Pixar) nem emeli ki – marad a humor, ami még mindig egyedi, de korántsem üt úgy, mint a Shrek-univerzum születésekor. Macskabolond Desperado fanoknak kötelező, pláne ha az animációs médium is szívügyük, de hányan vagyunk ezzel így?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10906