KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Arany

Baski Sándor

Gold – amerikai, 2016. Rendezte: Stephen Gaghan. Írta: John Zinman és Patrick Massett. Kép: Robert Elswit. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Matthew McConaughey (Wells), Édgar Ramirez (Acosta), Bryce Dallas Howard (Kay), Joshua Harto (Lloyd). Gyártó: Highway 61 / Black Bear Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 121 perc.

 

Mielőtt több mint tíz évre eltűnt volna Hollywood térképéről, Stephen Gaghan meglehetős trendérzékenységgel válogatott a forró témák közt. A bevetés szabályai (2000) forgatókönyve az amerikai hadsereg túlkapásai kapcsán vetett fel komoly morális kérdéseket, a Traffic (2000) a „drog elleni háború” visszásságait taglalta, míg a rendezőként is jegyzett, Soderbergh stílusában fogant Sziriána (2005) nem csak a problémafelvetését illetően számított kurrensnek (az olajipar és a nagypolitika összefonódását elemezte), de a több földrészt átfogó, párhuzamos elbeszélésmódja is újszerűnek hatott, és kis túlzással műfajt teremtett.

Új rendezésével látszólag ott folytatja, ahol abbahagyta: a megtörtént események által inspirált Arany is erős közéleti vonatkozásokkal bír, vérbeli felemelkedés-bukás története az amerikai álom repedéseit tárja fel. A kanadai bányászcégből a filmverzióban egy renói vállalkozás lett, a cselekményt áthelyezték a kilencvenes évekből a Wall Street aranykorába, a 80-as évekbe, és ezzel egy tökéletesen hiteles amerikai kontextust kapott a történet. A magát aranyásók büszke leszármazottjaként definiáló Kenny Wells a Wall Street farkasának tisztességesebb, de nem kevésbé becsvágyó rokona, aki egy régi indonéziai ismerősével összeállva megcsinálja a szerencséjét, hogy aztán egyre nagyobb sebességgel kezdjenek el körözni milliárdokat kaszáló cége körül a politikai és gazdasági elit cápái.

Rendezőként Gaghan nem vall kudarcot, a legalább öt év fáziskéséssel elkészült Arany komplexitása ugyanakkor meg sem közelíti korábbi munkáiét. Témája alapján lehetne provokatív és szellemes, mint A Wall Street farkasa, vagy aktuális és cinikus, mint A nagy dobás, de az Amerikai botrányhoz hasonlóan inkább csak az önfeledt ripacséria és a zseniális method acting határán egyensúlyozó sztárszínésze miatt érdemel figyelmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13135