KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vodka Lemon

Kolozsi László

 

Négy-öt évvel ezelőtt valamelyik amerikai magazin összeállította a világ leglakhatóbb-legélhetőbb városainak listáját. Figyelembe vették, hogy az adott városban milyen a klíma, a tömegközlekedés, milyen szórakozási lehetőségek vannak, milyen az ott lakók közérzete, és természetesen az is számított, hogy maga a város mennyire szép; ezért is lett az első Róma (a második Sydney, a harmadik Firenze). Az a város, amelyikben a Vodka Lemon játszódik, alighanem a lista utolsó helyezettje lenne: a lakhatásra-életre legalkalmatlanabb helyek egyike. Valahol az Ararát közelében, Örményország kurdok lakta részén fekszik. A tömegközlekedést egy leszakadt busz jelenti, ami hatalmas hóbuckák közt közlekedik; a városlakók vagy a teljesen kifosztott művelődési házba mehetnek vodkázni, vagy kimehetnek – busszal – a pár kilométerre fekvő temetőbe: ez jelenti a szórakozást; minden ház olyan, mint a nálunk a hatvanas években épült jellegtelen falusi házak; mindenki felfoghatatlanul szegény: Hamo (Romen Avinian) mindenét eladja, hogy meg tudjon élni. Még a nászajándékba kapott intarziás szekrényét is, a tévét is: lassan kiürül a lakása, csak a képek hiánya, a fehér foltok maradnak a falon. Hamo Franciaországban élő fiától vár segítséget, pénzt; oldalkocsis motorkerékpárral megy a postára, ha üzenetet kap: levele érkezett. De soha nincs pénz a levélben. Hamo egyedül él; özvegy, szinte minden nap kimegy a volt felesége sírjához. A temetőben ismerkedik össze az út szélén Vodka Lemont áruló Ninával (Lala Sarkissian), a szép özvegyasszonnyal: együtt utaznak a buszon, de nem mernek egymáshoz szólni. Az egyébként mindig kemény és szikár Hamo sután, bátortalanul közeledik. Kopár életükbe nehezen ereszt gyökeret a szerelem.

A történet mellékszereplői Nina és Hamo rokonai; Nina prostitúcióra kényszerülő zongorista lánya (az egyik legszebb színésznő, akit az utóbbi időben láttam), Hamo fia és unokája. Nincs egy sem köztük, aki feladta volna – talán csak Hamo fia –, aki elvesztette volna azt, ami ezt a filmet is élteti: a reményt. Hiner Saleem filmje egy idős szerelmespárról szól, a szerelem szükségességéről; a születéséről. A Vodka Lemon – mint kiderül – keserű: nem is tudja senki, miért e név. Hiner Saleem a lekopott, rongyos kurd tájban mindenesetre épp ilyen mandulakeserű filmet készített; a Vodka Lemon, ha nem is derűs, de mindenképpen kedves történet: Chagall-kép, rengeteg fehérrel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1896