KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Drogtanya

Varró Attila

 

John Holmes neve manapság nem sokat mond még a legtájékozottabb filmbarátoknak sem, noha a maga kétezer nagyjátékfilmet meghaladó színészi életművével minden bizonnyal magasan túlteljesíti Lugosi Béla, Ernest Borgnine és Jackie Chan összesített eredményét. Az a cseppet sem apró mellékkörülmény, hogy mindez főként a nevéhez fűződő másik világrekordnak (kb. 35 cm) és elképesztő munkabírásának (14 ezer szexpartner) köszönhető nemcsak arra ad magyarázatot, hogyan maradhat valaki ennyi főszereppel háta mögött viszonylag ismeretlen, de egyesek szerint azt is megmagyarázza, minek köszönhető az utóbbi években iránta feltámadó hollywoodi érdeklődés. Holmes, miként ez a Boogie Nightsból is kiderült, nem csupán legendás célszerszáma révén vált a pornó Elvis Presley-jévé: nevéhez kötődnek az első kísérletek, amelyek a pornófilmet koherens és élvezetes narratívával próbálták szalonképesebbé tenni, köztük a híres Johnny Wadd-széria neo-noir szexfilmjeivel, vagy a Kettős kárigény pornóátiratával (Eruption, 1977). Paul Anderson életrajzi sikerfilmje, az ennek nyomán készült dokumentumfilm (Wadd), vagy a frissen bemutatott Wonderland természetesen sokkal nagyobb érdeklődéssel fordul a sztárcsődőr infernális magánélete, mintsem több szempontból örökérvényű szakmai érdemei felé: utóbbi opusz például a leghírhedtebb incidensre, az 1981-es Wonderland-gyilkosságokra fókuszál, amelyekből az addigra már impotens és drogfüggő Holmes előbb elsőszámú gyanúsítottként, majd felmentése után mindössze bűntárs/résztvevő szerepkörben vette ki a részét.

James Cox rendező (Highway) az új trend hasonszőrű filmjeihez igazodva (Szexfüggő; Egy veszedelmes elme vallomásai) megható lelkesedéssel és erős stilizálási hajlammal vetette bele magát Holmes zavaros magánéletébe, dicséretes módon azonban meg sem próbálta a nagyközönség töretlen azonosulási vágyához igazítani (ne adj isten, áldozatként feltüntetni) ízig-vérig visszataszító hősét. A Wonderland egyszerűen dokumentál, látványos formai külsőségek közepette, ám a lehetőségekhez mérten elfogulatlanul (ennek köszönhető például a nem túl szellemesen megoldott többszempontú cselekményvezetés, amelynek hála három verzióban is megkapjuk az elképesztően brutális négyes gyilkosság éjszakájának eseményeit). A meglehetősen lapos párbeszédeket és a sablonhelyzeteket azonban nem is annyira a néhol már idegesítő stíljátékok, mint inkább a meglepően színvonalas színészi játék teszi egészen élvezhetővé: az erős mezőny még a főszerepet Jim Morrison-os manírjait felelevenítve megformáló Kilmerből is kihozza rég látott legjavát. Cox láthatóan tisztában van azzal, hogy Hollywoodban a jó életrajzi film épp olyan, akár a jó pornó: nem próbál meggyőzni arról, hogy a hamisítatlan valóságot nyújtja, beéri annak látványos, érdekfeszítő, ám teljességgel nyilvánvaló pótlékával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1982