KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Függőség

Tosoki Gyula

 

A hollywoodi szürke eminenciások tömegéből egy picit mindig is kikukucskáló Philip Kaufman rendező jó néhány eredetibb filmet hozott tető alá négy évtizedes pályája során, gyakran arra törve, hogy tágítsa valamelyest a műfaji kereteket. Készítsen bár sci-fit (A testrablók támadása), életrajzi filmet (Henry és June), erőteljes politikai áthallásokkal teli drámát (A lét elviselhetetlen könnyűsége), mindig tudott újítani valamit az unt sablonokon.

Pszichothrillert még nem forgatott, ezért ígéretesnek tűnt, hogy legfrissebb munkájában ehhez a műfajhoz fordul, hiszen már többször bizonyította, hogy otthonosan mozog idegen pályán. Ezúttal azonban egy hitvány forgatókönyvvel a kezében csupán atmoszférateremtő erejében és jó kameravezetési képességében bízhatott, és ez kevés volt a sikerhez. A több ponton is az Angyalszívet idéző Függőség hőse egy komoly lelki problémákkal küszködő, szüleit még kisgyermekként elveszítő nyomozónő, akinek egy sorozatgyilkos nyomába szegődve lassan meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy voltaképp a saját személye után kutakodik, azaz a gyilkosságokat maga követi el öntudatlan állapotban.

Már a film alaphelyzete is fals, de a történet kibontása még inkább az. Promiszkuitás, alkoholproblémák, a szörnyű gyermekkorból megöröklött pszichés zavarok – hősnőnk annyi nyavalyával birkózik, hogy az egy komplett elmeklinikának is sok lenne. Miként lehet akkor – merül fel a kérdés – állásban a San Franciscó-i rendőrségnél, sőt: hogyan bízhatnak rá egy sorozatgyilkossági ügyet? Ép ésszel felfoghatatlan és kizárólag a forgatókönyvírói szeszéllyel magyarázható momentumok.

Kaufman ezúttal rangjához méltatlan anyagot kapott, ezért alig tudott kihozni belőle valamit. A miliőfestéssel persze most sincs gond (a mélysötét noir-hangulat garantálja, hogy a néző korrekt látáskárosodással keveredik ki a moziból), a kameramunka is erős (az egyik jelenetben például a teljességgel magára maradt hősnő kilátástalan helyzetét illusztráló De Palma-svenkek igen megkapóak), végeredményben azonban egy ötcentes thriller született. Dollármilliókból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1989