KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fedezd fel Forrestert!

Csont András

 

William Forrester pontosan olyan, amiként Ms. Smith (Kovácsné) a zseniális, Pulitzer-díjas írókat elképzeli. Hogy torzonborz és szakállas, azt mondanom sem kell. Hogy még öreg délután is pizsamában járkál a lakásban, annál mi sem természetesebb. Hogy mizantróp, hogy első nagy sikere óta inkognitóban él (ad notam Salinger és Thomas Pynchon), ez sem lehet kérdés. Any questions? Többet iszik a kelleténél, de neki több kelletik. Zokniját fordítva hordja, ugyanis zavarja a belső varrott csík. Csak egy könyvet ír (23 évesen, my God!), de az aztán olyan, hogy… Persze a tökfej kritikusok (ebben a világképben a tökfej a kritikus semmiféle műtéttel el nem választható sziámi ikre) nem értik, de azért jól megélnek belőle. Forrester is megél, az Avalon Landing című első és egyetlen regénye annyi jogdíjat hoz, hogy még harminc év múlva is biztosítja számára a fejedelmi whiskyadagot.

Ezzel a Bronxban lakó zsenivel találkozik az írópalánta, a színesbőrű (black), tizenhat éves, hamisítatlanul bronxi miliőből metszett Jamal Wallace. Hogy ő is zseni, nem lehet probléma. Csak hát egy kicsit problematikus zseni. Hiszen mégiscsak színesbőrű bronxi az istenadta. Ám – ahogy Polonius mondaná – Mark Twain nem elég könnyű, Coleridge nem elég nehéz neki. Hogy ráadásul 26 pontot dob egy kosárlabda meccsen, ez sem meglepetés. Mégis felmerül a lehetőség, hogy Bronx sarában elvész ez a csiszolatlan arany. Ám egy meglepő (?) fordulatban William Forrester szárnyai alá veszi a kezdő zsenit, gondoskodik róla, hogy a cselszövő és irigy irodalomkritikusok miatt ne ismétlődhessék meg Turi Dani fekete története. Forrester ars poeticájában a szorgalom áll az első helyen. (Már Goethe mondott hasonlót, de neki is csak vonakodva hittük el, hogy a Wilhelm Meister csupán egy székálló ülep végterméke lenne.) Az íróvá nevelés részleteit szellemesen, jó dialógusokkal (remek a magyar feliratozás), szépen komponált képekben meséli el a rendező. Egy pillanatra sem unalmasan.

Giccs tehát, de távol a gagyitól; csak helyenként túl bombasztikus, ám a pátoszt majdnem mindig enyhíti az irónia kedves ellenpontja. Persze a filmet Sean Connery káprázatos alakítása teszi igazán élvezhetővé. Valójában nem „alakítás” ez, hanem félelmetes erejű személyes jelenlét. Hogy ne kerüljön túl közel a Kovácsnét esetleg elrettentő démonikushoz, arról elbűvölő skót akcentusa gondoskodik. Noha Bill Brown jegyzi a zenét, a valódi hangulatot Miles Davis olykor váratlanul előbukkanó panaszos trombitahangja teremti meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3281