KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gonosz lady

Gáti Péter

 

Michael Winner nálunk is forgalmazott kommersz filmjeinek szinte mindegyike akciódús krimi (Bosszúvágy, A nagy álom, Tűzharc). Ami a stílus hasonlóságán kívül mélyebben összekapcsolja ezeket a műveket, az a rendező megkülönböztetett érdeklődése a bűn mibenléte iránt. A gonosz Lady című munkája – mely Lady Skelton 17. századi angol nemes hölgy botrányosan kalandos, titokzatos életének regényben is megörökített, és 1945-ben egyszer már filmre vitt krónikája – stílusában elüt ugyan a rendező korábbi filmjeitől, de a bűn természetrajzának vizsgálata változatlanul vezérmotívum maradt. Furcsa és ellentmondásos alkotással ismerkedhetünk meg. Michael Winner szándéka ellenére, filmje kiegészítő elemnek szánt alkotórészei – korrajz, helyszínek, díszletek, jelmezek – válnak fontossá,

erős és értékes tartópillérekké, miközben a lényeg, a nagybetűs Bűn körüli vizsgálódás – mivel művészileg számottevő eredményt nem hoz – veszít jelentőségéből, elmosódott mellékmotívummá sorvad.

Elkábítja a nézőt a 17. század Angliájának precízen korhű, barokkosán túlburjánzó pompával visszaálmodott eredetisége. A stilizáció magasiskolájának lehetünk tanúi a paloták, a külső és belső helyszínek, az egész korszak illúzióteli, túlcsorduló szépségű megjelenítésekor. Jack Cardiff operatőr művészi érzékenysége a hangulatok és a környezet egységes látvánnyá komponálásában bámulatra méltó. Winnert a dramaturgiában eddig is bizonyított tehetsége most sem hagyja cserben, a cselekményvezetés váratlan fordulatai végig biztosítják a történet dinamizmusát.

Csupán annak hiteles és motivált bemutatása hiányzik ebből az egyébként míves filmből, hogy a Faye Dunaway megformálta ördögi gonosz asszony az unalmon kívül mitől válik útszéli rablóvá, saját társadalmi rendje esküdt ellenségévé? Bonnie és Clyde 17. századi előtörténete nem tudott túlnőni önmagán, mert az erőszak és bűnözés társadalmi összefüggéseinek vállalt felkutatásával adósunk maradt. John Gielgud, Alan Bates és a népes szereplőgárda többi tagja egyaránt tudása legjavát adja. Michael Winner ebben az alkotásában is a szakma kiváló mesteremberének bizonyul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6337