KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Blueberry

Moebius a vadnyugaton

Bayer Antal

Kultikus francia képregény-western misztikusra hangolva, naprakész mozi-dizájnnal.

 

Kevés filmet elõzött meg akkora várakozás Franciaországban, mint a több mint negyven éve futó sikeres képregény, a Blueberry adaptációját. Elvégre ez a sorozat igazán méltó a „papírmozi” elnevezésre. Amikor 1963. október 31-én a Pilote címû hetilap 1-2 oldalas folytatásokban megkezdte az eredetileg Fort Navajónak keresztelt western közlését, a klasszikus, John Ford és Howard Hawks, John Wayne, Henry Fonda és James Stewart nevével fémjelzett amerikai vadnyugati történetek legjobb képregényes változata indult el hódító útjára.

A francia szerzőpáros számára korántsem volt idegen ez a terep: a dokumentarista Jean-Michel Charlier egyik kedvenc kutatási területének számított a késõ XIX. századi történelem, több westernt írt már korábban.  Az akkor mindössze 25 éves Jean Giraud pedig a belga veterán Jijé asszisztenseként túl volt már a Jerry Spring egyik epizódjának az önálló illusztrálásán is.

A Fort Navajo legelső oldalán megjelenik egy civilben hamiskártyás, hivatását tekintve katonatiszt figura: ő Mike S. Blueberry, aki megszólalásig hasonlít a Godard és Truffaut által befuttatott, éppen első közönségfilmjeit forgató Jean-Paul Belmondóra.

Giraud hamar kialakítja aprólékos, dinamikus, izgalmas stílusát, tökéletesen ellenpontozva a minden részletben, kellékben, történelmi eseményben hitelességre törekvő Charlier precizitását. A párhuzam a klasszikus westernekkel szembeötlõ: hol a Rio Bravo, hol az Apacserőd jut az eszünkbe. Idõvel azonban változik a hangnem, egyre több az eredeti elem, érzõdik a spagetti-western hatása is. 1969-ben már a sorozat 11. epizódjaként indul el a talán legkitûnõbb történet, Az eltûnt német aranybányája (immár magyarul is olvasható a Fekete-Fehér Képregényantológiában), amely a sokszor beharangozott, de ugyanannyiszor el is halasztott moziadaptáció alapjául szolgál.

Jan Kounen Blueberryje csak nevében egyezik meg ihletõjével. A francia képregényrajongók elõször hatalmas csalódásuknak adtak hangot, majd megjelentek az elsõ pozitív kritikák is, elsõsorban azoktól, akik kevésbé ismerik az eredetit, és nem kérik számon a filmen a hiteles adaptáció hiányát. Ismerõs az eset – hány irodalmi mûnél hangzott már el ugyanez a „vád”.

Hogy magát Giraud-t egyáltalán nem zavarja a teljes átértelmezés, annak egyik oka közismert kettõs karrierjében kereshetõ. A nagy részleteséggel kidolgozott képeket is hihetetlen gyorsasággal megrajzoló mûvész számára hamar szûknek bizonyultak a zsánerképregény korlátai, és (eleinte titokban) Möbius álnéven kezdett dolgozni más lapoknak is, egészen más, személyiségéhez közelebb álló stílusokban. Kezdetben a tudományos-fantasztikus, majd egyszerûen csak fantasztikus (még a Marvelnek is rajzolt Silver Surfert), késõbb egyre inkább az ezoterikus mûfajokban készített önálló munkákat, és a képregényszakmán kívül is komoly hírnévre, tekintélyre tett szert.

A misztikus álmok, a belsõ útkeresés, a szellemi utazás, a felkavaró hitvilág bemutatására törekvõ Jan Kounen meg sem próbálta Charlier és Giraud figuráit és történeteit átültetni a filmvászonra. Saját bevallása szerint elõbb volt meg az elképzelése a filmrõl, mint maga a konkrét téma: eleinte Fantomas alakjával, tudományos-fantasztikus környezetben gondolta megvalósítani ugyanezt a szerkezetet. Charlier, aki mindig is klasszikus, hollywoodi westernként szerette volna viszontlátni a mûvét, biztos forog a sírjában, de a Möbiusként nyilatkozó Giraud-t lenyûgözi az a nemzetközi eklekticizmus – fõleg Tetsuo Nagaka operatõri munkája -- amely nagyon is közel áll saját mûvészi gondolkodásához. A filmben fontos szerepet játszó sámánizmus õt is foglalkoztatta, bár a mai napig nem készült el a misztikus Blueberry-epizód.

Ugyancsak Giraud-Möbius ínyére lehet Vincent Cassel elmélyült játéka, elvégre a színész bevallottan nagy rajongója az indián miszticizmust a hallucinogének hatásával kombináló Carlos Castaneda írásainak. A Wally Blountot alakító Michael Madsen eredetileg Blueberry szerepére jelentkezett volna – egy klasszikus értelmezésben meg is felelt volna ennek az elvárásnak.

Biztos kasszasikert hozó közönségfilm helyett hosszú karrier elõtt álló kultuszmozit kapott a francia közönség, amely egy évvel a bemutató után már kezd is megbékélni ezzel a gondolattal. A képregényt alig-alig ismerõ magyar nézõk viszont egy friss, a western és más mûfajok elemeit világzenei turmixként tálaló alkotással találkoznak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8252