KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Révész György (1927-2003)

• Bori Erzsébet: Képfegyverek Beszélgetés Amerika médiaháborúiról
• Tillmann József A.: A lidércfény sebessége Paul Virilio: Háború és televízió
• Vágvölgyi B. András: Vágókép: Irak Médiaháború
MÉDIA
• György Péter: A mélypont Televíziózás Magyarországon
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Kishatárátlépés Berlin
• N. N.: Az 53. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kovács Marcell: Dupla vagy senki Kultuszmozi: Brian De Palma Megszállottsága
• Varró Attila: A pillangó álma Femme fatale
FILMZENE
• Forrai Krisztián: Zenés látványkórház Fiatal film, fiatal zene
KÖNYV
• Kolozsi László: Utam Bergmannal Hűtlenek
KRITIKA
• Takács Ferenc: Hermész a Holocaustban A rózsa énekei
• Hirsch Tibor: Az 56-os szelvény Telitalálat
• Zoltán Gábor: Phil filmje Minden vagy semmi
• Gelencsér Gábor: Egy híján húsz Hétfő reggel
• Korcsog Balázs: A jelszónk: Melinda Bánk bán
• Vaskó Péter: Koldusoperett New York bandái
• Békés Pál: Rövidfilmek az időről Tíz perc
DVD
• Pápai Zsolt: Egyenes beszéd Napfényes Florida
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A számat figyeld
• Ádám Péter: Kínzó mindennapok
• Hirsch Tibor: Holly Woodi történet
• Mátyás Péter: Császárok klubja
• Vaskó Péter: A Nap könnyei
• Nevelős Zoltán: A mag
• Halász Tamás: Frida
• Köves Gábor: Donnie Darko
• Varró Attila: Egy veszedelmes elme vallomásai
• Vajda Judit: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt
• Csillag Márton: Szakítópróba
• Wostry Ferenc: A Zu legendája
• Csillag Márton: Johnny English
• Csillag Márton: Tökös csaj
• Kovács Marcell: Széftörők

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyszerű emberek

Bori Erzsébet

Hal Hartley amerikai filmrendező. Nem a hollywoodi fajtából, de nem is az európai iskolázottságúak közül. Az óvilági mintákkal való hasonlósága csak esetleges és felszíni. Kétségtelenül szívébe véste azonban a nagymesterek egy tanítását: mindenki ugyanazt a filmet csináljá egész életében.

Immár valamennyi munkáját láthattuk idehaza, beleértve a főiskolai dolgozatokat is, a legutóbbi, Isabelle Huppert kedvéért kicsit franciásra vett melodrámát, Az amatőrt is. Legyen rövid, hosszú, korai vagy kései, egyazon film variánsairól van szó. Ugyanazok a témák, alaphelyzetek, konfliktusok, ugyanazok a párbeszédek, gesztusok, arcok, ugyanaz a fényképezés, vágás és zene. Hartley pályáján nemhogy előrelépést, fejlődést nem észlelni, de szemléletváltozást, új eszmék felbukkanását sem. Akármelyik filmjét nézed, láttad mindet.

Hősei egyszerű, becsületes, „all american” figurák, fehérek, angolszászok, és hisznek a protestáns etikában. Belül, a szívük mélyén akkor is ilyenek, ha történetesen hardpornó csillag, bérgyilkos a polgári foglalkozásuk, vagy azt beszélik róluk, hogy az imént megölték az apjukat, viharos ifjúkorukban felrobbantották a Pentagont.

Hartley a kisvárosi (elővárosi) Amerika világa iránt tanúsított szembetűnő érdeklődése David Lynchet idézi meg, ez a rokonság megint csak látszólagos: világképük nagyon is eltérő. Lynch bűnbeesési szakértő, Hartley szereplői legfeljebb hibákat követnek el – esetenként büntetőjogi következménnyel. Az Egyszerű emberekben két fiú keresi az apját, ki hírhedt terrorista, s évtizedek óta bujkál. Az idősebb fiú egy sikeres rablás és egy szerelmi csalódás után van, a fiatalabb szemüveges, és folyton olvas. Találkoznak egy nővel, vagyis kettővel, körülöttük feltűnnek a Hartley-antológia jellegzetes alakjai, csudabogarai, úgy mint dúlt lelkű rendőr, frankomán benzinkutas, epilepsziás román anarchista lány. A papáról végül kiderül, hogy nem „az” és nem is olyan: galambősz úriember, emelkedett eszmék és szép fiatal lányok rajongója.

Nincs a világon semmi baj Hal Hartleyval. Tehetséges, ügyes, szellemes, szórakoztató. Van ízlése és humora: Csak már nagyon unom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=846