KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A hetedik mennyország

Géczi Zoltán

The 51st State – amerikai–kanadai, 2001. Rendezte: Ronnie Yu. Szereplők: Emily Mortimer, Samuel L. Jackson, Rhys Ifans. Forgalmazó: Ristretto. 89 perc.

A hongkongi Ronnie Yu (Félelem nélkül) angol-kanadai koprodukcióban készült bérrendezése egyértelműen produceri/kereskedelmi megfontolásokból született. A forgatókönyv, a karakterek, a dialógusok mind-mind A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső divatteremtő stíljéhez igazodnak, de más epigonokkal szemben ez a legkevésbé sem okoz kellemetlen feszengést; sőt, 11 évvel a bemutató után sokkal szerethetőbb ez a mozi, mint Guy Ritchie későbbi, hervasztóan mesterkélt rendezései. A nemzetközi szereplőgárda tagjai (Emily Mortimer, Samuel L. Jackson, Robert Carlyle) leplezetlen élvezettel bújtak a bolondos figurák bőrébe, a virgoncul csapongó dialógusok gördülékenyek és szellemesek, a bohókás fordulatok vad váltásokat eszközölnek a cselekmény menetén, miközben Ronnie Yu erős kézzel igazgatja a filmet, jó érzékkel tartva távol a produkciót a hisztérikus dramaturgiai szélsőségektől. A történetben egy nagy bizniszre utazó amerikai drogvegyész londoni ámokfutását követhetjük nyomon, amely során pszichopata dealerekkel, ultra-agresszív és elképesztően mulya skinheadekkel, korrupt és stupid rendőrtisztekkel kerül összetűzésbe, miközben furcsa szövetségre lép egy kisstílű gengszterrel és egy hűvös modorú bérgyilkosnővel. Az erőszakban tobzódó forgatókönyv bőséggel kiaknázza a kulturális különbségeket, mint humorforrást; az akcentusokkal és nyelvi differenciákkal való pimasz játszadozás egyértelműen Tarantino legjobb pillanatait idézi. A végeredmény egy exhibicionista, vagány és szemérmetlenül szórakoztató mozi, amelynek játékideje éppen csak átlépi az egészséges másfél órát – A Ravasz, az Agy… és a Blöff mellett ez a legszimpatikusabb Guy Ritchie-film, ami valaha dobozba került.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11094