KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Irány a bárka!

Csiger Ádám

Ooops! Noah is Gone... – belga-ír-luxemburgi-német, 2015. Rendezte: Toby Genkel, Sean McCormack. Írta: Richie Conroy, Toby Genkel, Mark Hodkinson, Marteinn Thorisson. Gyártó: Ulysses Films, Fabrique d’Images, Moetion Films, Studio Rakete, Skyline, Tidal Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 85 perc.

 


Darren Aronofsky után ezúttal animációs alkotók dolgozták fel Noé bárkája történetét, immár a mese, illetve a családi vígjáték zsánerében, illően a rajzfilmes formához. A koncepció rendhagyó, hisz a főhősök olyan állatok, akik nem jutottak fel a bárkára. A premissza alapján ez lehetett volna az animációs Jurassic World, hisz az alkotók szabadjára engedhették fantáziájukat és történelem előtti lényeket teremthettek meg, akik látványos, de egyszerű figurákként éppoly tökéletes hősei lehetnek egy gyerekfilmnek, mint az Agymanók vagy a Minyonok címszereplői. A készítőknek még az alapkoncepcióból következő unhappy endet is sikerült áthidalniuk, azonban ennyiben ki is merült a találékonyságuk, a megoldás ráadásul kioltja a történet környezetvédő üzenetét, amelyre nemrégiben Aronofsky az egész filmjét építette.

Az Irány a bárka! legszórakoztatóbb pillanatait nem a gegeknek köszönhetjük, hanem a kínos logikai bukfenceknek. Elég arra gondolni, hogy az állatfajokat képviselő, tehát később az egész fajt reprodukáló duók gyakran azonos neműek, sőt szülő-gyerek párost alkotnak, leginkább a nézői azonosulás megkönnyítése érdekében. E koncepcióból remek családi komédia lehetett volna, ha Hollywoodban fejlesztik, ettől az európai koprodukciótól viszont be kell érnünk a Kis Vukot idézően olcsó animációval és a kisiskolás közönség ízléséhez igazított poénokkal. A Csocsó-sztorihoz hasonlóan ez a film is arról tanúskodik, hogy a világ animációs alkotóinak sokat kell még tanulniuk hollywoodi kollégáiktól, akik már régóta gondolnak a felnőtt nézőre is családi komédiáik megalkotásakor. A Disney például egy-egy rövidfilmet vetít le az egész estés mozi előtt, és csak azt szánják kizárólag a gyerek közönségnek – elég arra gondolni, hogy míg az Agymanók még a Kínai negyedet is megidézi egy poén erejéig, előtte párperces musicalt láthattunk egy éneklő vulkánnal a főszerepben (Láva).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12395