KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legendás állatok és megfigyelésük

Andorka György

Fantastic Beasts and Where to Find Them – brit, 2016. Rendezte: David Yates, Írta: J. K. Rowling. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Eddie Redmayne (Newt), Katherine Waterstone (Tina), Dan Fogler (Jacob), Colin Farrell (Graves), Ezra Miller (Credence), Samantha Morton (Mary Lou). Gyártó: Heyday Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 133 perc.

 

Amióta a hollywoodi filmipar folytatások helyett a heterogén univerzumokat részesíti előnyben, a 2000-es évek legnagyobb sikerű franchise-a is nehezen kerülhette el egy spin-off-szál indítását. A sorozat új inkarnációja, melyet Rowling immáron forgatókönyvírói minőségben épít tovább, ezúttal nem térbeli, csupán időutazásra hív, és az Abszol út furcsaságai helyett megelégszik a 20-as évek New York-i utcáinak a mából nézve egzotikus bájával; miközben nem távolodik el annyira az elődtől, hogy elidegenítené a törzsközönségét, egyúttal besorol a kortárs young adult filmek társadalomkritikus vonalába is.

Bár a játékidő oroszlánrészét elszabadult csodalények befogása köré épülő slapstick-poénok és vizuális gegek attrakciós füzére teszi ki, a háttérben nyomasztóan ülik meg a narratívát ennél mélyebb problematikák. Az eredeti sorozat nagyszabású, eszképista coming-of-age eposza után A Legendás állatok... közelebb kerül egy kosztümös X-Men-átirathoz, amennyiben a mágia világa már nem annyira kiválasztottak izgalmas, zárt közösségeként, mint inkább, a mutánsokhoz hasonlóan, a másság metaforájaként jelenik meg. Nem csak a varázsfauna Gerald Durelljeként fellépő, a biodiverzitást őrzését zászlóra tűző főhős szálában, de az antagonista oldaláról, ennél jóval sötétebben, az elfojtott-eltitkolt varázskészség mint könyörtelenül elszabaduló, (ön)pusztító erő motívumában is. A boszorkányüldözők társaságától az országba „regisztrálatlanul” belépő mágusok emlegetésén át a muglik és a varázslók közti háborútól való félelemig magyarázatot nem igénylő áthallások tömegével találkozunk. A világpolitikai tendenciák árnyékában mindez extrémen időszerű, a befejezés pedig épp emiatt kerül egy fokkal nyugtalanítóbb fénytörésbe: míg a filmben a pusztítás visszaforgatható, az árkok betemetődnek, a városlakók emlékeit pedig, mintha csak rossz álom lett volna, a feledés esője mossa el, a való világban nincs más hátra, mint másnap reggel is felkelni, és szembenézni a démonokkal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13011