KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Arany

Baski Sándor

Gold – amerikai, 2016. Rendezte: Stephen Gaghan. Írta: John Zinman és Patrick Massett. Kép: Robert Elswit. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Matthew McConaughey (Wells), Édgar Ramirez (Acosta), Bryce Dallas Howard (Kay), Joshua Harto (Lloyd). Gyártó: Highway 61 / Black Bear Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 121 perc.

 

Mielőtt több mint tíz évre eltűnt volna Hollywood térképéről, Stephen Gaghan meglehetős trendérzékenységgel válogatott a forró témák közt. A bevetés szabályai (2000) forgatókönyve az amerikai hadsereg túlkapásai kapcsán vetett fel komoly morális kérdéseket, a Traffic (2000) a „drog elleni háború” visszásságait taglalta, míg a rendezőként is jegyzett, Soderbergh stílusában fogant Sziriána (2005) nem csak a problémafelvetését illetően számított kurrensnek (az olajipar és a nagypolitika összefonódását elemezte), de a több földrészt átfogó, párhuzamos elbeszélésmódja is újszerűnek hatott, és kis túlzással műfajt teremtett.

Új rendezésével látszólag ott folytatja, ahol abbahagyta: a megtörtént események által inspirált Arany is erős közéleti vonatkozásokkal bír, vérbeli felemelkedés-bukás története az amerikai álom repedéseit tárja fel. A kanadai bányászcégből a filmverzióban egy renói vállalkozás lett, a cselekményt áthelyezték a kilencvenes évekből a Wall Street aranykorába, a 80-as évekbe, és ezzel egy tökéletesen hiteles amerikai kontextust kapott a történet. A magát aranyásók büszke leszármazottjaként definiáló Kenny Wells a Wall Street farkasának tisztességesebb, de nem kevésbé becsvágyó rokona, aki egy régi indonéziai ismerősével összeállva megcsinálja a szerencséjét, hogy aztán egyre nagyobb sebességgel kezdjenek el körözni milliárdokat kaszáló cége körül a politikai és gazdasági elit cápái.

Rendezőként Gaghan nem vall kudarcot, a legalább öt év fáziskéséssel elkészült Arany komplexitása ugyanakkor meg sem közelíti korábbi munkáiét. Témája alapján lehetne provokatív és szellemes, mint A Wall Street farkasa, vagy aktuális és cinikus, mint A nagy dobás, de az Amerikai botrányhoz hasonlóan inkább csak az önfeledt ripacséria és a zseniális method acting határán egyensúlyozó sztárszínésze miatt érdemel figyelmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13135