KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apádra ütök

Kézai Krisztina

 

Apa csak egy van. Az is sok. Főleg, ha nincs humora, de van egy kibírhatatlan macskája, mindenféle gyanús fotók a házi szentélyben és még gyanúsabb foltok a múltjában. De a legnagyobb probléma: az istennek sem akarja férjhez adni a lányát.

Gregnek főleg az utóbbi okoz gondot: ő ugyanis ég a vágytól, hogy elvegye Pamet. És mivel Pam családjában a papa véleménye a döntő, Greg hősiesen belevág élete legszörnyűbb hétvégéjébe, hogy megkedveltesse magát apósával. Gondolom, a helyzet sokaknak ismerős, és kevesen emlékeznek vissza az első találkozásra könnyes szemmel. Az áhított cél érdekében ilyenkor mindenki vigyorog, dicséri a mama főztjét, helyesli a papa politikai nézeteit és többször is végighallgatja, milyen ennivaló volt szíve választottja abban a kis fodros ruhácskában, amit a harmadik születésnapján leöntött csokoládéval. Ennyi belefér. Greg azonban megdönti az összes rekordot: ez a helyes, kedves, jószándékú és nem túlságosan ostoba férjnek való röpke 48 óra alatt többször rombadönti a házat, átlag félóránként körberöhögteti magát és begyűjt több életveszélyes fenyegetést. Nyugodtabb pillanataiban a macska hajkurászása közben néha titokban elszív egy cigit a tetőn.

Mindez azonban logikusan és fokonként következik a helyzet abszurditásából. Nagy erőssége a filmnek, hogy végig sikeresen egyensúlyoz a „veled is megtörténhet”, a vérciki és az „ez azért már túlzás” között. Kint is vagyunk, bent is vagyunk: nézzük, mert ismerős, velünk is megtörtént, és nézzük, mert megnyugtató, hogy velünk nem történt meg.

Néha résztvevően felszisszenünk, idejétmúlt módon a szereplőkért röhögünk, nem a szereplők ellen. És ez akkor is újszerű lenne a jelen vígjátékai között, ha a film döcögős, erőltetett vagy sematikus lenne. De nem az.

A producer gratulálhat a főszereplőnek. Robert de Niro - Robert de Nirónak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3191