KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Eljegyzés előtt

Sneé Péter

Nehéz eljegyezni egymást – fogalmazta meg tételét az immár második filmjét író és rendező Kari-Heinz Heymann, műve eredeti címében. Bizonyításul egy – statisztikai értelemben véve talán reprezentatív – páros, a 19 éves Brigitta és a hasonló korú Wolfgang történetét meséli el. Mindketten munkásszármazásúak, dolgozók, és kötelességszerűen szeretik egymást. Azon felül, hogy a vásznon úgynevezett hétköznapi arcok jelennek meg, a történet realitását a helyszín, a díszlet és a jelmez gondos megválasztása hivatott megteremteni. Ám a kevéssé mesterkélt látvány sem képes hitelesíteni a valószínűtlen sztorit és a megformálatlan alakokat, minthogy a mű minden hathatós érdekellentétet, összeütközést nélkülöz.

A két fiatal megértő, türelmes, tapintatos családi környezetben vegetál. Barátaik, pajtásaik szeretetében, támogatásában biztosak lehetnek. Munkatársaik, főnökeik a javukon fáradoznak, továbblépésre, tanulásra serkentik őket. Egymás közt sem merül fel lényeges nézetkülönbség. Látszólag eltérően, valójában egymást kiegészítőén rendezik be mindennapjaikat egy meglepően konzervatív, hagyományos nemi szereposztásnak eleget téve. Anyagi gondjaik nincsenek, hiányt nem szenvednek semmiben. Miért nehéz hát mégis eljegyezniük egymást? A választ erre a kérdésre Heymann kizárólag életkori vonásokban keresi és találja meg. Olyasféle tulajdonságokban, mint szertelenség, bohóság, feledékenység – már tudniillik, ha egy lány elmulasztja idejében bevenni fogamzásgátló piruláját...

Egyéb baj nincs és nem is lehet. Aki szorgalmasan dolgozik, az boldogul. A keményen hajtó és feltűnően szolidan, fegyelmezetten szórakozó fiatalok keze ügyében pedig állandóan ott a végső érv, az ultima ratio (esetleg ultimum refugium): kapjanak össze bár, vagy elégeljék meg, hogy nehéz, ámde férfias és változatos munkájuktól holmi előreléptetés kedvéért megfosztják őket, nyitva előttük a tiszthelyettesi iskola. Ezáltal elsimul, eltűnik a gondtalan lét felszínén támadt utolsó ránc, repedés is.

Noha sokféle hangütéssel próbálkozott a road movie-tól kezdve a záró „csehes” groteszkig, a béke és a harmónia mennyei világának örök szimbólumait Heymann egyelőre nem tudta életre kelteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6258