KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Madaras József (1937–2007)

Kézdi-Kovács Zsolt

 

Először a Főiskolán akkor hallottunk róla, amikor – a legenda szerint – rádöntötte a díszletet tanárára, Básti Lajosra. Ki is tették a szűrét, végbizonyítványt kapott. Az volt a híre, fékezhetetlen őstehetség. Valóban őstehetség volt, hihetetlen erő és feszültség sugárzott minden megjelenéséből akkor is, ha kiszolgáltatott parasztot vagy munkásembert játszott, és akkor is, amikor nagyurat, zsiványt vagy katonát. Kezdetben nem is mertek a rendezők mit kezdeni vele. De nem volt fékezhetetlen: megtanulta, hogyan uralkodjon érzelmein, dühkitörésein, örökösen felhalmozódó energiáin. Profi volt, a legjobb értelemben: egyszerre ösztönös és tudatos színész. Habitusában, mozgásában, villogó, örökké konfrontációra kész szemeiben akkor is feszültség tükröződött, amikor a szöveg, a helyzet nem is adta volna. Ezért volt tipikusan filmszínész: a kamera, ha közel ment hozzá, leleplezte a lappangó indulatokat, és néha, szinte a rendező szándékai ellenére, az emberi jellem mélységeit.

Legalább száz filmben játszott, szinte nem is volt filmrendező, aki ne dolgozott volna vele. Igazi felfedezése a korai Jancsó-filmekben történt, a Szegénylegények, a Csillagosok katonák, a Csend és kiáltás az egész világon ismertté tette. Szinte minden műfajt kipróbált, a népszerű tévé-műfajokat, a „realista” filmeket és a történelmi, absztrakt figurákat is. Néhány filmcím az előbbiek közül: Köszönöm, megvagyunk, Feldobott kő, Egy óra múlva itt vagyok, Egy őrült éjszaka, Nincs idő, Az utolsó tánctanár, Apám néhány boldog éve, Pókfoci, Budapesti mesék, Arc, Az oroszlán ugrani készül, A hamis Izabella, A Tenkes kapitánya, BorsÉs néhány cím az utóbbiakból: Égi bárány, La Pacifista, Még kér a nép, Romantika, Magyar rapszódia, A zsarnok szíve, Szörnyek évadja, Kék Duna keringő. Később maga is rendezett a televízióban, nagy példaképről, József Attiláról.

Aztán jött a katasztrófa: a súlyos fejsérülés, a bénultság. A szavak és mozdulatok újratanulása. A győzelem az esendő test felett: újabb színpadi és filmszerepek. És az utolsó: a koldus szerepe a Rokonokban. Szimbolikus, amit itt mond: „Adakozzatok Magyarország szegényeiért, a szegény Magyarországért.”

Madaras Józsefben az utolsó negyven év magyar filmtörténetének egy jelentős részét gyászoljuk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9000