KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Monteiro halálára
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: A forgatókönyv biankó csekk Beszélgetések a Sorstalanságról
• Jeles András: Az ötödik elbeszélő Feljegyzések a filmrendezésről
• Horeczky Krisztina: Ez így rendben van Beszélgetés Jeles Andrással
• N. N.: Jeles a Filmvilágban
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Neo és a hangyabolyok Ember/gép a Mátrixban
• N. N.: Cyber-filmek
• Beregi Tamás: Álommátrix, ébrenlétnarkózis Internet és virtuálvalóság
• Pápai Zsolt: Mátrix-appendix Animátrix
• Herpai Gergely: Gépbe töltve Enter the Matrix

• Vágvölgyi B. András: Gyilkos kölykök elégiája Bowling for Columbine
• Návai Anikó: Egy elmulasztott tekeóra Columbine-ban Beszélgetés Michael Moore-ral
• Takács Ferenc: Író a moziban Graham Greene és A csendes amerikai
NŐ-IDOLOK
• Bikácsy Gergely: Nőrület, rút szépség Psychosissimo

• N. N.: Brian De Palma filmjei
FESZTIVÁL
• Bakács Tibor Settenkedő: Polgári minimum Magyar függetlenfilm
• N. N.: Az 50. Országos Függetlenfilm Fesztivál díjai

• Antal István: Brakhage átalakult Avantgarde szabadság
KULTUSZMOZI
• Horváth Antal Balázs: Halott ember Billy Wilder: Gyilkos vagyok
KRITIKA
• Forgách András: Kitanulni Kitanóból Bábok
• Fliegauf Benedek: Üzlet a sorssal A fiú
• Köves Gábor: Kint is vagyok, bent is vagyok Az utolsó éjjel
KÖNYV
• Murai András: Határeset Néprajzi filmezés Magyarországon
DVD
• Pápai Zsolt: Köztes szerep George Waggner: A farkasember
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Légy ott a hetesen
• Tosoki Gyula: Kilenc királynő
• Vaskó Péter: A harcos
• Pápai Zsolt: A sötétség leple
• Hungler Tímea: Félix és Rose
• Vincze Teréz: A Vénusz szépségszalon
• Kovács Marcell: Álomcsapda
• Mátyás Péter: Ki nevel a végén?
• Varró Attila: X-Men 2
• Varró Attila: ÖcsiKém
• Varró Attila: Beszéljünk a szerelemről
• Csillag Márton: Veszett vad

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Wall-E

Csillag Márton

Wall-E – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Andrew Stanton. Zene: Thomas Newman. Gyártó: Pixar Animation Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronos. 98 perc.

 

A Pixar stúdió alkotói eddigi rövid pályafutásuk alatt több tárgyba öntöttek már lelket, mint egy nyugdíjazás előtt álló konyhagépszerelő, mégsem tettek szert olyan káros rutinra, mely uniformizálná teremtményeiket. A Toy Story hőseinek bemutatkozása óta ugyanis számtalan kisállat, szörnyecske, versenyautó és gépezet kapott emberi jegyeket az animációs óriás jóvoltából, de arra még nem volt példa, hogy egy kritikus vagy egy néző összekeverjen mondjuk két Pixar-szöcskét, hiszen a figurák jelleme – akár fizikai megjelenésük – egyedi és összetéveszthetetlen. A legújabb kis hős, WALL-E a huszonnyolcadik századi Föld lakója, és mint ilyen meglehetősen magányos, mivel a bolygót már 700 éve elhagyták az emberek, miután a természeti erőforrásokat maradéktalanul kiaknázták, letaroltak minden zöldet, hatalmas kupac szemetet hagyva maguk után. WALL-E számára elvileg elég lenne némi napfény a túléléshez, szemétpréselő robot lévén ugyanis napelemmel üzemel, ő azonban jóval többre vágyik: az emberi civilizáció maradékaiból személyiséget épített magának, melyet munkával és játékkal ápol, és éppen kapóra jön neki egy vegetációt kutató űrrobot érkezése, mert végre megtapasztalhatja a szerelem és a ragaszkodás érzését – igaz, barátnője kapcsolatuk nagy részét programozott kómában tölti.

A mintegy 40 perces kísérleti kaland-némafilmes felütés tájképe egyszerre szép (a végletekig kidolgozott) és ijesztő (többek között a Legenda vagyok nagyvárosát idézi); hősünk egyaránt emlékeztet E.T.-re és az Esőemberre; valamint az egész jelenetfüzérben meglepő könnyedséggel fér meg egymás mellett a slapstick, a romantika, a tudományos-fantasztikum és az akció. A felvezetés után az űrkaland már csak hab a tortán, újabb idézetek és nagyszerű ötletek tárháza, de a korábbi Pixar-kalandokhoz képest túlságosan lineáris, a csavarok helyét átveszi az egyenes vonalú izgalom, majd végül az elmaradhatatlan tanulság – ám WALL-E még így is akkorát alakít, hogy az utolsó jelenetben képes könnyet csalni a néző szemébe.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9572