KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Angèle és Tony

Forgács Nóra Kinga

Angèle et Tony – francia, 2010. Rendezte és írta: Alix Delaporte. Kép: Claire Mathon. Zene: Mathieu Meastracci. Szereplők: Clotilde Hesme (Angèle), Grégory Gadebois (Tony), Evelyne Didi (Myriam), Antoine Couleau (Yohan). Gyártó: Lionceau Films. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 87 perc.

Angèle afféle konokul hallgatag, bárdolatlanul dacos fõhõsnõ, akinek a múltja – néhány könyöradományként odavetett, hangzatos címszót leszámítva, mint például „balesetben” elhunyt férj, egy börtönbüntetés és egy régen látott gyermek – éppúgy a homályba vész, mint ahogyan aktuális motivációi is kifürkészhetetlenek. Az azonosulási felület hiányában a nézõ kissé tétován és kedvetlenül fog bele annak szétszálazásába, hogyan is válik a lány egy francia halászfalu kis közösségének jogos tagjává, hogy azután talán integrálódni tudjon a társadalomba, és nem utolsósorban saját – a sors által furcsán csonkára összelegózott – családjába, családjaiba.

A fáradság és a figyelem pedig talán mégiscsak megéri: a magát prostituáló Angèle és a halász, Tony találkozása a szörnylétbe dermedt szépség és a komikusan gömbölyû testbe csomagolt jóság randevúja. A közöttük szövõdõ kapcsolat az embertársnak ösztönösen megszavazott bizalom és szeretet szép meséje, ám bizonyos értelemben a pszichés defektusok és szociális deficitek kölcsönös jelenléten alapuló gyógyulásának, korrekciójának ökonomikus rajza is egyben.

Az Angèle és Tony olykor sután, iskolásan fogalmazza meg mondanivalóját, máskor az egyszerû emberi reakciók eszköztelen megmutatásával mégis erõteljes hatást képes elérni. Éppen az egyszerû, bizonytalan, ösztönös egymás felé tapogatózás portréja láttán meglepõ, hogy vénöreg filozófusokhoz méltó érettséggel meghozott sorsformáló döntések vágják végül rövidre a drámai szüzsét, kissé kimódolttá téve a történetszövést. Így Alix Delaporte szociális érzékenységet és személyes elkötelezettséget mutató elsõ nagyjátékfilmje afféle vizsgamunkának hat, ami érdekes ingamozgást mutat üdítõen pontos jelenkori mese és fordulataiban is kiszámítható szocio-drámai publicisztika között. Imponáló visszafogottsága és helyenként megcsillanó humora mindazonáltal kíváncsiságra sarkall.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10819