KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jane Eyre

Szabó Noémi

Jane Eyre – brit, 2010. rendezte: Cary Fukunaga. Írta: Brontë regényéből Moira Buffini. Kép: Adriano Goldman. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Mia Wasikowska (Jane), Michael Fassbender (Rochester), Jamie Bell (St. John Rivers), Sally Hawkings (Mrs. Reed), Judi Dench (Mrs. Fairfax). Gyártó: BBC Films / Ruby Films / Focus Features. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 97 perc.

Charlotte Brontë regényének újabb adaptációja csemege a melodrámák rajongóinak: Jane Eyre, a XIX. századi önmegvalósító nõ újra túléli nehézségekkel teli gyermekkorát, hogy felnõttként még több megpróbáltatással szembesüljön. Mia Wasikowska, és a Velencében éppen jókor díjazott Michael Fassbender garanciaként szolgál Cary Fukunaga új filmjéhez, ahogyan 1943-ban Orson Welles, 1996-ban pedig Franco Zeffirelli jól csengõ neve volt a biztosíték.
A majdnem két tucat filmadaptációt megélt történet újramesélése ennek ellenére komoly kihívásokkal jár, részben az elõdökkel való automatikus összehasonlítás, részben pedig a regény korából és hosszából adódó dramaturgiai nehézségek miatt, amelyeket majdnem mindig sikerrel konzervál a kanonizált státusz. Bizonyos szinten igaz ez a legújabb opuszra is; jelentõsen lassítja a cselekményt a tény, hogy az eredeti szöveghez híven a történet minden fontos fordulata egy-egy szó szerint idézendõ, életszerûtlen dialóghoz köthetõ, ám ezeket Wasikowska és Fassbender többé-kevésbé megtölti élettel; a fennmaradó idõt pedig a szépen komponált, festménybe illõ természeti képek, és jó ízléssel válogatott zene tölti ki, mindezzel megteremtve a tökéletes alaphangulatot. Bár a rendezõ úgy nyilatkozott, hogy hangsúlyt szeretne fektetni a regény horror-vonalára is, igyekezetét nem koronázta teljes siker – törekvése ugyan feltûnik egyes jelenetekben, de következetlen marad, így egészében sajnos nem árnyalja a történetet. A film egésze tehát látványos és mûködõképes; csakhogy sok elõdéhez hasonlóan belefullad a drámába. A boldogság, amiért annyi könny hullik, csak a dialógok avítt szövegében vendégeskedik, ábrázolva mindössze némi csendes derût látunk. A mély szenvedély átélése házi feladat marad: aki elmulasztotta komolyan venni az igaz szerelem legendáját, azt valószínûleg Mia Wasikowska pirosra sírt szeme sem fogja meggyõzni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10820