KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hivatali karácsony

Huber Zoltán

Office Christmas Party – amerikai, 2016. Rendezte: Will Speck és Josh Gordon. Írta: Jon Lucas, Justin Malen, Laura Solon, Dan Mazer és Scott Moore. Kép: Jeff Cutter. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: T. J. Miller (Clay), Jason Bateman (Josh), Jennifer Aniston (Carol), Courtney B. Vance (Walter), Olivia Munn (Tracey). Gyártó: Bluegrass Films / Reliance Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 106 perc.

 

Nem véletlenül potyognak a futószalagról, az egy dollárra vetített megtérülési ráták a vígjátékok esetében igen impozánsak. Az egységnyi játékidőre vetített drága látványosságok aránya kicsi, a komikusokat kell csak megfizetni, a szövegelős jelenetek költsége nem vészes. Igen ám, de mit küldjön a ringbe az egyszeri producer, ha épp a mindent taroló Csillagok háborúja újabb reinkarnációja terpeszkedik a karácsonyi szezonon? Nos, két csúcson futó trendet kell csak összegyúrni és meghinteni némi fenyőtűvel, nagy baj nem lehet. A céges karácsonyi parti motívumára rátalálni valódi heuréka-pillanat lehetett, nincs az a konkurencia, ami mellett a Másnaposok buliapokalipszise némi bürókomédival keresztezve ne érdekelné a nézőket.

Az ötlet már csak azért sem elvetélt, mert a moziban kikapcsolódó dolgozó ébren töltött élete durván felét egy kvázi filmes stábban, azaz mesterséges hierarchiában, fura szerepeket játszva, random sorstársaival tölti. A napi mókuskerékben e bizarr helyzet szinte természetesnek tűnik, de az illúzó szövete az évi hajtás ünneplésekor bizony felhasad. A kollektív italozás az irodai világot a maga abszurd valóságában tárja fel, Los Angelestől Kuala Lumpurig: erre megy rá most a filmkészítő gépezet és váltja aprópénzre a kegyelmi pillanatot. A végeredmény abszolút profi darab, a mellékszereplők és fordulatok olyan menetrendszerűen érkeznek, mint a jópofizó főnökök tiszteletkörei a vállalati bulikon. Jason Bateman vagy Jennifer Aniston félálomban is eljátssza ezeket a figurákat, a szuperlassított parti tetszetős és mivel a film tizenhatos karikára kalibrálták, felvillan pár cici, eldurran egy-két puki. Hogy mégsem távozunk teljesen üres kézzel, az a filmes utalások mellett az ösztönösen vicces T. J. Miller érdeme: ő az egyetlen az ingyenpiától fejre állt tömegben, akire nem kollégaként, hanem emberként gondolunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13052