KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy kutya négy élete

Kovács Kata

A Dog’s Purpose – amerikai, 2017. Rendezte: Lasse Halström. Írta: W. Bruce Cameron regényéből Cathryn Michon, Audrey Wells, Maya Forbes. Kép: Terry Stacey. Zene: Rachel Portman. Szereplők: Dennis Quaid (Ethan), Juliet Rylance (Elizabeth), Peggy Lipton (Hannah), John Ortiz (Carlos). Gyártó: Amblin / Reliance. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 120 perc.

 

Minden hithű kutyatartó dédelgetett álma, hogy kedvencét, aki a legjobb esetben is legfeljebb 15-20 évig maradhat mellette, egy nap viszontláthatja. Vannak, akik a nagy égi vadászmezőkben hisznek, mások egy új kutyában vélik felfedezni elhunyt társukat. Lasse Hallström, W. Bruce Cameron sikerregénye nyomán készült családi filmje az ő érzelmi jutalomfalatjuk, egyben nagyenciklopédia a kutyalétről és –tartásról. Ráadásul trilógiává alakítja a svéd születésű hollywoodi rendező kutyás tematikájú filmjeit: míg az 1985-ös Kutyasorsban mellékszál volt a gyerek-kutya bajtársiasság, addig a Hacsi, a leghűségesebb barátot (2009) – megtörtént esetet alapul véve – már teljes egészében annak a közhelynek szentelte, hogy a kutya, még síron túl is, az ember leghűségesebb társa.

Hallström teljes pályája a visszafogott és a tömény giccs váltakozásán ingadozik, az Egy kutya négy élete egyértelműen az utóbbi vonulathoz tartozik. A film egy kutya lelkének vándorlását számos életen keresztül követi, felsorakoztatva az összes létező eb-tömjénező toposzt, többek között: életet ment (tűzön, vízen át), nyomra vezet (rendőrkutya), magányos gazdájának párt szerez, sőt gyereket nevel, elvégre végtelen a türelme, a hűsége és az intelligenciája. Mindezt már ismerjük a kutyás tematikájú irodalomból és filmművészetből, Lassie-től a 101 kiskutyáig, Hallström azonban tovább megy: a négylábú társ gondolatolvasó, visszaemlékszik előző életeire, megtalálja korábbi gazdáját és be is bizonyítja neki, hogy ismerik egymást. A film tovább megy a kutya-pespektíva hangsúlyozásában: míg a Hacsiban csak fekete-fehér szubjektívek szemléltették az állat szemszögét, itt már a teljes narráció is a címszereplő belső világát tárja fel, méghozzá – a célközönség nem túl magasra taksált szellemi szintjéhez igazodva – azt a kérdést kutatva, mi is a kutyasors értelme.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13132