KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A kör

Vérfrissítés

Nevelős Zoltán

Nakata Hideo kísértetfilmjének hollywoodi remake-je.

 

Azt állítani, hogy A kör mérföldkőnek számít a horrorfilm műfajának történetében talán túlzás volna, de mindenképp elhamarkodottság. Az azonban biztos, hogy fontos változás jele.

Egy modern városi legenda szerint létezik egy videókazetta, rajta valami szürrealista filmetűddel, amit ha megnéz valaki, egy hét múlva halálát leli. Néhány másodpercnyi snittek: habzó hullámok, kút egy erdei tisztáson, egy nő tükörbe néz, világítótorony sziklás tengerparton… És a nézők egy hét múlva tényleg meghalnak.

A kör azonos című japán eredetije, a Ringu akkor robbant be a horror-univerzumba, 1998-ban, amikor a műfaj népszerűsége ugyan megugrott – a hollywoodi tinihorrorok divatjának hála –, de a stílus és az ötletesség terén egyre mélyebbre süllyedt. (Afféle vérfrissítést kap talán most az amerikai horror Japánból, mint a másik haldokló zsáner, a western annak idején Itáliából.) A Ringu más eszköztárhoz nyúlt, mint amit a legifjabb mozirajongók a horrorfilmekben megszokhattak: sikoltozó lányok helyett ütőképes hősnő és domináns nőalakok szerepeltek benne, a dobhártyákra mért ijesztgetések és henteskéssel hadonászó rémek helyett az álmok szimbolizmusával manipulált, többet sejtetett, mint amennyit mutatott. Ez a módszer nemcsak jóval tovább képes rémületben tartani a nézőt, de alaposan meg is tudja bolygatni lelki nyugalmát.

Ehren Kruger forgatókönyvíró (Sikoly; Hulla, hó, telizsák) és Gore Verbinski rendező (Egértanya; A mexikói) remake-je megmenti a fenti erényeket úgy, hogy amit a hollywoodi elvárásoknak megfelelően hozzátesz, mind javára válik a feldolgozásnak. Ahol a Ringu képileg minimalista, A kör gyönyörűen fényképezett, ahol a Ringu a homályosságig szövevényes, ott A kör átlátható. És ezzel nem hamisítja meg a történet szellemét, csak máshová helyezi a hangsúlyokat, mert erre a (nem japán) közönségre így jobban hat. (És, ugye, a horrorban a hatás a lényeg.) Annál is inkább mivel a mi bőrünkről is szó van, a potenciális áldozatok mi vagyunk, a média ártalmas kisugárzásának kitett, rögeszméktől gyötört, szorongással megvert társadalom.

Nakata Hideo filmje maga is feldolgozás (Suzuki Koji regénysorozata alapján készült), két konkurens folytatást, egy előzményt és számos koppintást ért meg Ázsiában. Mivel a történet egy videófilm körül forog, aminek a másolása maga a cselekmény kulcsa, a Dreamworks remake-je kapcsán nem a hollywoodi ötlethiányról kell beszélni. A kört másolni kell. Nincs más kiút.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2109