KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A miniszter félrelép

A kergetőzés joga

Békés Pál

Kortalan bohózaton nem szerencsés számon kérni a korszellemet. Újdonságnak elég, hogy végre megint lehet önfeledten nevetni egy magyar mozifilmen.

 

Két különböző dologról van szó. Egy jelenségről, meg egy filmről. Egy vállalkozásról, melynek külsőségei elütnek a nálunk az utóbbi időben megszokottól, és ezért sokakat irritálnak, és egy moziról, amire a vállalkozók reményei szerint bemegy a közönség. A statisztikai adatok szerint a remények nem légbőlkapottak: A miniszter félrelép az első öt nap alatt moziba vonzott százezer nézőt.

Elvárható, hogy egy szaklapban a filmről essék szó és ne a körítésről, a reklámkampányról, az előkelőségeket felvonultató díszvacsora-parádéról, elvárható, hogy a filmről alkotott véleményt ne színezze a csinnadrattáról alkotott vélemény, és elvárható, hogy A miniszter félreléptől csak azt kérjük számon, amit ígér. A bohózat a bohózat mércéje szerint mérendő, és a lila fanyalgás ilyen esetben bohózati figurává változtatja a lila fanyalgót.

A film alapanyagául szolgáló Ray Cooney-bohózat profi munka. Cooney legjobb mesterfogása az, hogy jó mestert fogott, hiszen A miniszter félrelép Feydeau Bolha a fülben című, gyakran játszott kasszasikerének gyakorlott kézzel átgyúrt változata. Nem mintha a színidirektorok mentőöveként is szolgáló múltszázadi Feydeau-bohózat patronjainak javarésze ne nyúlna vissza a commedia dell’arte színpadáig – avagy mélységesen mély a múltnak kútja, még egy olyan ravaszkodások és utalások nélküli játék esetében is, mint amilyen Kern András és Koltai Róbert filmje.

De kit érdekel a múlt? A Feydeau írta, Cooney gyúrta szituációk gond nélkül illeszkednek az Astoria Szálló pompás belső tereibe, mint ahogyan előadhatók volnának egy New York-i vagy Burkina Faso-i hotelben is. A játék sem korhoz, sem földrajzi ponthoz nem kötődik, az alapszituáció hibátlanul szolgál bárhol és bármikor, a bikamód dühöngő felszarvazott férj, a miniszterrel cicázó kikapós asszonyka ősi komédia-karakterek.

A filmet elsősorban a „játszó személyek” felszabadult komédiázása teszi felhőtlen szórakozássá. Kern és Koltai sokféle színpadon és tömérdek kabarén edzett komédia-tudása most magas szinten kamatozik, s néha egy-egy csipetnyi többlettel is dúsul, ezt azonban a színész-rendezők mintha elszégyellnék, vagy fölöslegesnek tartanák, és nyomban visszafogják. Kár. Magam, míg hangosan nevettem, csöndesen szurkoltam; hátha megússzuk a gatyaletolást. Nem úsztuk meg. Kár. De végül is egy-két avíttas alsónemű bemutatásával megelégedtek az alkotók, mintha kipipálták volna, ez is megvolt – akár ha a bohózati kelléktár elengedhetetlen eleme volna. (És alaposabban meggondolva: talán az is.)

A feledhető férfialsóneműk látványát – egyensúlynak pedig lennie kell – Dobó Kata sokkalta emlékezetesebb körvonalai ellenpontozták. A fiatal színésznő mindent megtett, amire a film lehetőséget nyújtott. Viszont legalább féltucatnyi ritkán látható színész karakteralakítása zsúfolódott a másfél órába. (Azért használom a hangsúlyozottan színpadi kifejezést: karakteralakítás, mert A miniszter félrelép Ragályi Elemér minden igyekezetével együtt – egy pillanatra sem feledtette, hogy nem annyira filmet, mint invenciózusan vászonra vitt színdarabot látunk.) Hernádi Judit, Udvaros Dorottya, Gáspár Sándor, Kállai Ferenc, Reviczky Gábor alakításainak együttese, kabarépatronjaikkal együtt hibátlanul szolgálják a célt: a sikert.

A miniszter félrelép szakszerűen elkészített kevercs; tartalmaz mindent, ami a sikerhez szükséges.

Csak tapsolni lehet, hogy visszatért a vászonra egy régen hiányolt műfaj, és a közönség a jelek szerint jól fogadja. Csak örülni lehet, hogy a moziban élvonalbeli magyar színészek komédiáznak, és élvonalbeli magyar nézők csapkodják térdüket a röhögéstől. Viszont súlyos hiba volna azt hinni, hogy itt van már a Kánaán, és A miniszter félrelép elkészítésének módja az egyetlen hasznosítható recept a magyar filmkészítésben. Ha nem esünk át – hagyományainkhoz híven – a ló másik oldalára, és tudomásul vesszük, hogy nem az ilyen vagy olyan módszerek kizárólagossága az üdvözítő, hanem a filmek és a filmkészítés sokfélesége, akkor talán feltámad tetszhalálából a magyar film, és a tévécsatornák felmérhetetlen kínálatával bombázott közönség visszatér a moziba, vagy legalábbis gyakrabban teszi tiszteletét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3609